Elpusztult községek.
Elpusztult községek.
De nemcsak hogy elnéptelenedtek a fennálló községek, hanem a hosszu háboruskodás alatt számos helység egészen elpusztult. A Hunyadiak korában Csánki Dezső még 318 községet talál Abauj vármegyében; ezek közül negyvenhetet már nem találunk föl. Az elpusztult községek egyike-másika mint puszta őrzi az egykori helység nevét; másoknak csupán nevük maradt fenn az okiratokban, de határuk más helységek határába olvadt. Az elpusztult helységek következők: Borsfalva (előfordul 1523-ban Dobszával és Inácscsal együtt), Bakóháza, Belenicze, Csapóháza, Csatóháza (Pere és Vadász közt feküdt), Cseb (ma csebi puszta Buzitánál), Amade vagy Cserhaj-Ida, Dediczháza vagy Diczháza, (Monaj és a mai Pocsaj puszta, egykor szintén önálló község vidékén), Dezsőháza (Novaj mellett), Gárd (ma gárdi puszta Pólyinál), Gergelyfalva vagy Gergely-Idája (Kis-Ida mellett), Gyanda (puszta 515Tomor mellett), Guta (Devecserrel és Fancsallal együtt emlegetik), Haradisa (Bárcza és Kisfalud közt), Hertvára (Berettel, Detekkel és Tengerfalvával együtt) Hovát vagy Horváti (ma Horvát puszta Kupa mellett), Kácsik (Buzita és Reste vidékén kellett lennie), Kápolna (ma puszta a füzéri járásban Nyírinél), Karácsond (ma puszta Felső-Gagy és Szászfa közt), Kemej (puszta Onga mellett), Kelecsény (nem a mai Kelecsény, hanem puszta Szepsitől délre), ugyancsak egy másik Kelecsény (Szántónál), Kendeled (Olcsvár és Felső-Regmecz közt), Kutlin (Perényi-birtok volt Radvány határában), Lebenye (ma puszta Kassától délkeletnek), Litéri (Nagy-Idával fordul elő), Lucska (a Kassától délkeletre és keletre eső helységek közt szerepelt), Lyuba (ma puszta Büttös és Buzita táján), Marczelfalva (Forró mellett kellett lennie), Noé (Szend és Méra környékén), Olaj (a mai Nagy-Kinizs határában), Őzd (előfordul Devecser és Fancsal helységekkel), Papi (ma puszta Garadna mellett), Pocsaj (ma puszta Monaj mellett), Pocsin, Rakottyás (Csákány mellett), Regete (ma puszta Kis-Szaláncz mellett), Reglőd (Rozgony és Garbócz közt), Roszput (többször emlitik Hatkóczczal és Csebbel együtt), Sárvár (ma puszta Garadna mellett), Szebenye (ma puszta Garadna és Szala között), Szedlecz (a vármegye északnyugati részén lehetett), Sziget (ma Szikszó mellett levő puszta), Tobolka (Dediczházával együtt fordul elő), Toka (a Zudar-birtokok közt szerepel Forróval együtt), Tövis-Pere (ma Tövis puszta, Pere és Szántó mellett), Tuzsa (ma puszta Gibárt mellett, a XVII. században még létezett, 1647-ben még a törvény is megemlékezett róla), Ujfalu (Ongával egyesült puszta, miért is a község neve ma Onga-Ujfalu).
Kápolna, Lebenye, Regete, Sárvár, Tuza még községképen emlittetnek az 1715-iki összeirásban, de már részint mint teljesen elpusztult, részint pusztulófélben levő helyek.
Az örökös háborúk által okozott pusztulást a vármegye minden módon orvosolni törekedett. 1714-ben kimondotta, hogy a letelepülni szándékozó jövevényeket, ha házat épitenek, három évre minden adó alól fölmenti. De a népesedés természetesen lassú folyamatu dolog volt s nem ment egyszerre.
