Spankau.
Spankau.
A nádorispánság nem töltetvén be, Ampringen Jánost nevezte ki I. Lipót teljes hatalmu kormányzóvá, s az ő keze alatt megkezdődött Felső-Magyarországon a legvéresebb rémuralom korszaka. Már 1670. jul. 29-én átadja a parancsnokságot a rövid ideig kapitányoskodó Sporck, Spankau Párisnak, a ki tüzzel-vassal fog nem az elégületlenség, hanem az elégedetlenek kiirtásához. Megtilt minden tanácskozást, kegyetlen büntetéssel fenyegeti azokat, a kik a pártütőket eltitkolják, egyenesen utasitja őket a kémkedésre, a református papokat pedig eltiltja attól, hogy a török segitségért imádkoztassák a népet.
Rendelete 1672. május 12-én kelt. Szövege Lehoczky közlése szerint (Századok I.) következő:
Paris Liber Baro a Spankau haereditarius dominus in Pernadicz et Altensattell, Sacr. Caes. Reg. Mittis actualis aulico-bellicus consiliarius, generalis vigiliarum praefectus, constitutus colonellus, nec non Cassoviae praesidiorumque Superioris-Hungariae generalis commendans.
Ezen levelünk rendiben mindeneknek a Felső-Magyarországban levőknek legyen tudtokra és szorgalmatos gondjokra, kivánom; minthogy már sok példából kitetszett, hogy némely nyughatatlan emberek, hol titkon s hol nyilván összecsoportozott gyülekezetecskékből igen veszedelmes és az országnak káros szakadások a keresztényi szeretetet bontogató gyülölséggel együtt származnak: tudva legyen azért, hogy az olyan rendkivül való gyülevényes csoportozások és gyülekezetecskék senkinek sem engedtetnek, sem pedig a több faluk s városokból együvé járandóknak a mi hirünk nélkül, sem otthonn, sem kívül, semminemü kimenést okozó czim alatt. És valakik találkoznak, akik, vagy hogy ők magok az ilyen veszedelmes csoportozást gyakorolnák, vagy ezen illetlenségben másokat tudván lenni, azokat bejelenteni mentül hamarább nem akarnák, vagy hogy szánt szándékkal és ravaszon az ilyenek kitanulásával nem gondolnának, ha közel hozzájuk történnek is, vagy ők magukat ugy tettetnék, mintha ezekben semmit sem tudnának; mindnyájan az ilyenek (valamely bizonyos jelenséggel megbizonyosodva rájuk) pártütő rebelliseknek, avagy felséges urunk gonoszakaróinak tartatni fognak, és méltóképen bünhödni. Azt is ehhez adva, mivel ugy hallatszik, hogy némely predikátorok, nem keresztény buzgóságtól viseltetvén, a kereszténység természet szerint való ellenségének szerencsés voltáért az együgyü községet imádkoztatnák, és azzal a pogánysághoz szítván, a keresztények közt való gyülölséget is terjesztik: az ilyenek felől nagy szorgalmatossággal tudakozzanak és vallattassanak is mindjárt a vármegyei minden rendbeli tisztek, kicsinytől fogva nagyig, a kik mások is ezen illetlenségben levőket mindjárt jelentsék meg, hogy a feljebb megirt notába ne essenek.
Második az, minthogy a számtalan sok tolvajlás, fosztás és ártatlanok megkárositása, sebesitése s ölése sokszor esett már az országban, és félő, netalán több is essék, az erdők zöldülvén; azonban az Isten előtt való számadással a tisztviselők tartozván, csak az egy ártatlan elvesztéseért is: azért ezennel akartam meginteni minden vármegyebeli tisztviselőket, főispánokat, viczeispánokat, szolgabirákat, s egyéb országbeli tiszteket is, hogy az ilyen tolvajkodókat, avagy mostaniakat, vagy azelőtt valókat kerestessék, tudakozódással és vallatással mindjárt, minden halasztás nélkül, minthogy sok faluban az alábbvaló nemes emberek is ilyen tolvajkodóknak bizonyossan mondatnak lenni, a parasztok is de kiváltképen az oroszok. Az ilyenek azért igen nagy serénységgel és serio menten megtudakoztassanak minden falukon s helyeken, elegendő bizonyság után törvényes uton kiirtassanak, mint olyan veszedelmes mirigymérgek; sem a hazafiságra, sem barátságra, sem a maga hasznára nem tekintvén senki is, mert ha valami olyan tekintetért a vármegyék némely tisztei kicsinytől fogva nagyig az olyan vizsgálatban tunyálkodva késedelmeznének, avagy mikor a tolvajlás történik, ha akkor mind a magok embereivel, mind az körülvalókkal az olyan tolvajokat meg nem kergethetik: tudják meg bizonyosan, hogy az olyan tunyálkodó vármegyei és városi tisztviselőknek jószágaiból fordul meg az eltolvajlott jószág s a megfosztatott embereknek kára.
És mivelhogy a minapi 13 vármegyebeli kassai gyülésben végeztetett, hogy a kik titkon praktikálnának az elszökött pártütő rebellisekkel, avagy felséges királyunk akármely ellenségével titkos szövetségeket forralva, háboru támadásokat izgatnának és elvesztő 511viszálkodásokat gerjesztenének, hogy az olyanokat mindjárt minden késedelem nélkül igen serio kikeressék a vármegyei fő és alábbvaló tisztek szorgalmatos tudakozódással és hit után való vallatással minden vármegyékben, falukon s városokon, megkérdvén, ha nem tudna-e olyanokat ő maga valahol? Vagy nem vett-e eszében valami olyan jelt és állapotot valamire valót? Vagy valamit nem hallott-e valaki felől, aki az olyan pártütő praktikákban, hamis hirköltésben részes volna? És ha valaki felül csak fülhegygyel olyan valamit megértenek: azontul mindjárt több és nagyobb tudakozódásokat inditsanak és bizonyosan végére menvén, minket is mindjárt tudósitsanak, hogy az szegény községet háborgató, rossz hamis hivek megfojtassanak és az egész országbeliek félelem és rettegés nélkül lévén, dolgaihoz ki-ki békességessen lásson.
