Szabályrendeletek II. Mátyás korából.
Szabályrendeletek II. Mátyás korából.
1609-ben a vármegye statutumot alkotott arra nézve, hogy ezután úgy a nemesek, mint a nem nemesek 12 frt birság terhe alatt tartoznak engedelmeskedni (obtemperálni) az viceispán uram pecsétének, melyyel egy szolgabiró avagy csak esküdt nemes ember is citálja az bizonyságra avagy egyéb dologra ispán uram eleiben.
1610-ben azt végezték, hog a ki idézésére meg nem jelenik, azt makacsságban marasztalják. A nádor parancsára minden négy jobbágy portájára egy lovast vetnek ki s ezeket portás lovasoknak nevezték. Ha valamelyik nemes ember az adóval hátralékban van, de azt erősiti, hogy már megadta a taksát, esküdjék meg s az adóróvó és bíró uramék elégedjenek meg esküjével. A paraszt harmadmagával tartozik megesküdni.
1611-ben a nádor asztalára tiszteletképen minden kaputól egy-egy tulkot, három kapu után egy ludat és egy-egy köböl zabot adni elhatározta a vármegye. A rovó mellett levő jurátus fizetése és más megyei szükségletek fedezésére minden kaputól 50–50 pénzt szedett be. „Mivel az sok gonoszság felette megbővült”, ispán uram tiszte szerint bíráit melléje vévén, minden várost, falut fölkeressen és a latrokat nyomozza ki és büntesse meg.
1612-ben szabályozza a vármegye a bormérés ügyét s a korcsmáros paraszt emberekre, kik a nemesek kárára árultatnak bort és sört, büntetést állapít meg. A jó fejér lengyel garast el kell fogadni; a ki el nem fogadja 12 frt büntetéspénzt fizet).
A Gönczön 1612. május 14-én tartott törvényszéken kimondta a vármegye, hogy ha valamelyik falu a biróválasztásban nem tud megegyezni, a szolgabiró egy esküdttel menjen ki s meghallgatva a civakodó pártokat, válaszszon birót; ha a megválasztott a tisztet nem akarná fölvenni, rögtön 12 frtban elmarasztalandó s felebbezésnek helye nincs; a birság az alispán és a négy szolgabiró közt oszlik meg.
1614-ben a vármegyének és városoknak engedelmeskedni nem akaró szepesi vargákat eltiltja, hogy a falusiaktól bőrt vásárolhassanak s minden falunak keményen meghagyatik, hogy a szepesi vargáknak ne merjenek bőrt eladni. A szepesi vásárra a vármegye kiküldi Tury István vármegye nagyját, hogy a falusiakra szigoruan vigyázzon.
Ugyanakkor a megölt jobbágy ügyében követendő eljárást szabályozza.
