Vallási torzsalkodások. III. Ferdinánd.
Vallási torzsalkodások. III. Ferdinánd.
A míg a parasztságot anyagi létének folytonos romlása tette elkeseredetté, az úri osztály és a klérus nem fogyott ki a vallási torzsalkodásból. II. Ferdinánd uralma Abaujvármegyében biztosítva lévén, kormánya, mint Magyarország egyéb részeiben is, erősen támogatta a katholikus ellentörekvést, még pedig első sorban azoknak a templomoknak visszavételével, melyek eredetileg katholikusok voltak, de vagy elvették a protestánsok, vagy a protestánssá lett földesúr, mint jogos tulajdonát, lefoglalta. II. Ferdinánd 1637-ben meghalván, utóda, a már megkoronázott III. Ferdinánd országgyülést hivott egybe Pozsonyba, mely alatt egyszersmind a királyné koronázásának is végbe kellett mennie. Ez országgyülésre Abaujvármegye is nagy panaszokkal küldte követeit. Cseh János mislyei prépost elvette a protestánsoktól a mislyei templomot, annak concionátorát elmozditotta s jövödelmétől megfosztotta. Székely Balázs meg a somogyi (a mai Somodi) község templomát foglalta el; de nem elégedvén meg ezzel, meg akarja 506akadályozni a lakosokat a bécsi békekötésben biztositott szabad vallásgyakorlatukban, a mennyiben szigoru büntetés terhe mellett azt is megtiltja nekik, hogy a szomszéd reformált templomok valamelyikét látogathassák. A vallás szabad gyakorlatának ez a korlátozása annál inkább bántja a rendeket, mert másrészről a királyi kormány nem volt elég erős, vagy nem forditott kellő gondot arra, hogy utját állja a törökök terjeszkedésének, a kik a zsitvatoroki béke megállapodásainak megsértésével nem csak többszörösen pusztitották Abauj vármegye egyes részeit, de foglalásokat is tettek a vármegye területén.
Az országgyülés már két hónapig vitatkozott a vallási sérelmek fölött s a protestáns rendek egyáltalában nem akartak addig belemenni a királyi előterjesztések tárgyalásába, míg a sérelmek orvosolva nem lesznek. Követelték a királytól annak biztosítását, hogy a városok és a községek a következő országgyülésig az ország törvényei szerint megmaradhassanak vallásuk szabad gyakorlatában s gondoskodjék ő felsége a viszályok elháritása végett, hogy a jövőben ne történjenek templomfoglalások, a jobbágyokat birságok vagy más erőszak alkalmazásával ne kényszeríthessék a katholikus hitre való áttérésre s ne szedjék el a parochiális jövedelmeket. Minderre, a mint emlitettük, Abauj vármegye követei is megtörtént eseteket hoznak föl. Abauj vármegye egyik követe a naplóiró Szemere Pál volt, a kit kartársai „nagyszerü” melléknévvel ruháztak föl.
A kath. klérus élesen válaszolt a királyhoz intézett fölterjesztésében a protestánsok panaszaira, mi nagy felhoborodást keltett az utóbbiak közt. A nádor maga vetette közbe magát, hogy a mindkét oldalon szakadásig fokozódott elkeseredést enyhítve, békés megegyezést hozhasson létre. 1638. január 30-án (mint Demkó Kálmán irja az 1637/38-iki országgyülés történetében) magához hivatta négy vármegyének, még pedig Abauj, Hont, Sáros és Szatmár vármegyék követeiket, s ezek által akart hatni a protestáns rendekre; de lehetetlen volt őket oly engedékenységre birnia, a minőt a királyi udvar és a katholikus urak kivántak. Abauj vármegyére nézve fontos eredménye volt ez országgyülésnek a rendek sürgetésére adott ama királyi leirat, mely biztositja a rendeket, hogy a felvidék hathatósabb védelmének okából megszaporitja az Abauj vármegye határán levő Szendrő vára őrségét, megengedi Ónod megerősitését, a várak védőműveinek újabb megerősítése czéljából pedig egy hadi épitész rendeltetik ki, a ki állandóan Kassán fog lakni.
A sérelmek orvoslása azonban csak ígéret maradt Mihelyt az országgyülés szétoszlott, nem gondolt rá többé komolyan III. Ferdinánd kormánya. A nemesség e miatt való elégületlensége már öt év mulva nyilt fölkelésben tört ki. Abauj vármegye adta ki rá a jelszót. A vármegye nemesei összegyülekeztek Kassán s követeket küldtek Rákóczy Györgyhöz, hogy hódolatukat kifejezzék.
