Várak költségei. Adók.
Várak költségei. Adók.
A vármegye a várak erősitésére, jó karban tartására, tisztviselők fizetésére, váltságokra és rendkivüli közköltségekre úgyszólván minden gyülésén kénytelen volt adókat megszavazni.
Az 1578. márc. 9-iki közgyülés a szendrői vár szükségére minden jobbágyos nemes ember 2 köböl liszt és az egyházhelyi nemes egy köböl liszt beszállitására köteleztetett, a mulasztókra 2 frt birság de facto megállapittatott.
A megyei követek dijjazására a közgyülés minden jószágos nemes emberre 22, az egy zselléresre 10, s a kinek semmije sincs 5 denár adót vetett ki.
Az 1579. évi közgyülés a katonaság részére kapuszám szerint egy köböl zabot, 2 kenyeret, egy tyúkot, egy csirkét, egy ludat és minden 4 kapu után egy szekér szénát vetett ki.
A németek lovai tartására a vármegye ezen gyülésében minden kapura egy köböl zabot és minden négy kapu után egy szekér szénát vetett ki, ezenfelül Fáy Istvánnak, ki a beszedésre felügyelt, minden kaputól egy pénzt szavazott meg dijképen, de ezen felül még minden kapu után egy tyúk is volt szedendő; akinek pedig zabja nem lenne, attól árpa, vagy pedig egy köböl árpa árában 40, egy köböl zab árában 25, egy tyúk árában 3 dénár.
500Az 1581. junius 12-én kivételesen Vámos-Németiben, Perényi György főispán elnöklete alatt tartott vármegyei gyülés elrendeli, hogy Homonnai (Drugeth) István szolgája Jósa deák váltságára és Szuhay Istvánnak, aki Füleken az Pribék fejét vette, minden főnemes 50, az alább való rend 20, a szegény 10 pénzt adjon és mihamarább szolgáltassák a birák kezeibe.
Szabályrendeletképen megállapítja a vármegye közgyülése, hogy a mely falukon kaput nem róvnak, ott a szolgabiró azon emberektől, kiknek egész ekéje vagyon per 25, akiknek fél, azoktól per 12 1/2 és akiknek nincsen per 5 dénár adót szedjen be.
Az 1582-ik évi vármegyei közgyülés Monoky Péter váltságára vetett ki adót a megye nemességének megadóztatása mellett. Az előkelő nemesség személyenként 2 frtnak, akik saját nemesi épületeikben laknak, jobbágyokkal birnak és saját ekéjökkel szántanak 50 dénárnak, az alsóbb osztálynak 3 nemesi lakhely után 25, a vagyontalanabbak 12 1/2 denárnak fizetésére köteleztettek.
Az 1583-ik évi vizkereszt utáni napon tartott közgyülésében a vármegye elhatározta, hogy Szendrő várának restaurálására közmunka helyett pénzbeli segedelmet ad, de kiköti, hogy alapépitménye kőből legyen és hogy a Generalis és Russel Claudius igéretet tegyenek, miként a vármegye lakóit semmi más munkára szorítani nem fogják.
BOLDOGKŐVÁRA.
(Saját felvételünk)
Az 1586-ik év pünkösd előtti napon tartott gyülésén a vármegye a szendrői vár épitkezési segélyére 6 ökröt, egy szekeret és három bérest küldött kő- és mész-szállitás végett, s ugyanezen gyülésből a vármegye összes nemessége adakozásából 324 frt 34 krt küld ugyan erre a czélra.
Az 1587-ik év junius 19-én tartott közgyülés a vármegye alispánját és Széchy Tamást küldi a kassai tábornokhoz, a hadi tanácsba. Ugyan ez a gyülés elrendelte, hogy az alispán fizetésére, minden birtokos nemes személy 1–1 frtot, az alsóbb rendüek 50 dénárt adjanak. Az esetleg fenmaradó összeget a vármegye egyéb szükségleteire forditsák.
Az 1588. évi Invocavit vasárnap után tartott vármegyei gyülés Gyulay deák Jánost a vármegye számvevőjének és melléje segédül Monay Gáspárt választotta évi 12 frt fizetéssel. A jegyző fizetésére minden kapu után 4 dénárt vetettek ki, kivétel nélkül minden javak után, s ezen kívül más dénárok behajtását elrendelték a nemes esküdtek jutalmazására. A fenmaradt összeg a vármegye egyéb szükségleteinek fedezésére volt fordítandó. Ugyanez a közgyülés kötelezőleg kimondta, hogy a felsőmagyarországi főkapitány tiszteletdijára a főbb nemesek egyenként 1 frtot, a középnemesek 50 dénárt, az alsóbb rendüek 25 denárt fizessenek.
Az 1589-ik évi vármegyei közgyülés nagy elismeréssel emlékezik meg a szikszói diadalról és az ebben részt vett magyar és német hadak vitézségéről, amely tettek méltányolására minden kaputól félvéka, ezenkivül személyenként 501minden nemestől egy köböl, a középnemesektől félköböl, a vagyontalanabb nemesektől pedig egy véka zabot ajánlott fel.
Ugyancsak e gyülés kimondotta, hogy mindenki siessen Szendrő várának kijavítására, még pedig személyesen a jobbágyokkal és zsellérekkel és igás erejével együtt kötélbüntetés terhe alatt. Az engedetlenek és a szökevények az azon időre választott alispán által minden perorvoslat mellőzésével személyválogatás nélkül büntetendők. Mindenki köteles a legközelebbi vasárnap Szendrőre menni és ott 6 napot egy folytában dolgozni. A személyes megjelenésre nemcsak a vármegye közönsége, de a váradi püspök és a főnemesség is felhivatott, hogy tanácsaikkal ők is közreműködjenek.
Az 1603-ik évi egyik közgyülés a vármegye szükségleteire az előkelő nemességtől 25, a középrendüektől 12 dénárt, az alsóbbrendüektől egy-egy batkát rendelt szedetni.
Jószágadományozásokról és birtokcserékről szintén 1566 óta találunk följegyzéseket a vármegyei jegyzőkönyvekben.
Érdekes a vármegyének 1608-ban, a nemes urak és prókátorok által a megyei gyüléseken és törvényszékeken szokásba vett kiabálásaik ellen hozott szabályrendelete, amelynek alkalmazásával és a birság kirovásának jogával a vármegye alispánját ruházta fel, amiben megtaláljuk a mai napság érvényben lévő széksértési kereset fogalmát.
Bocskay Istvánnal kezdődtek meg a csekély megszakítással egy évszázadig tartó szabadságharczok és vallásháboruk, melyeknek tűzpontjuk Felső-Magyarországon Kassa levén, Abaujvármegye első sorban szenvedte meg dúlásukat. Napról-napra erősebben kezdett kidomborodni a bécsi udvar alkotmányellenes, egységesitő politikai törekvése, melyet, a török ellen segitségül hivott idegen csapattestekre támaszkodva, az országgyülések sokszoros tiltakozásai daczára nyiltabban és nyiltabban igyekezett megvalósitani a török hóditás által területében megcsonkitott, anyagi erejében megbénitott országgal szemben. Minthogy Magyarország egész déli fele, a Dunántúl és az Alföld török hódoltság alatt nyögött, a nyugati részt, Bécsnek mintegy előterét pedig erősebben megszállotta a központi kormány idegen katonáival: lassankint az ország északkeleti részének tizenhárom vármegyéjére hárult át az alkotmányvédelem súlya, s ez a tizenhárom vármegye időszakonkint tartott külön országgyüléseivel mintegy külön kis országgá szövetkezett.
Abaujvármegyének csakhamar szóvivő szerep jutott e mozgalmakban, úgyszólván a vezérvármegye lett, amit elősegített az a körülmény, hogy e parciális országgyüléseket a vármegye földrajzi területén, Kassa szab. kir. városban tartották, melyet a magyar szabadságharczot vívó erdélyi fejedelmek is székhelyökül választottak.
