Felvidéki városok szövetsége.
Felvidéki városok szövetsége.
E szövetség első nyomaira 1635-ben akadunk, mely év julius 6-án Schwertel Venczel, Fraumüller Kristóf, Stróbel Sámuel és Blaszevics Lőrincz Kassa városa, Sándor János és Gnersics Menyhért Lőcse városa, Stauff Tamás és Hüldreich Lénárt Bártfa városa, Puttenberger János, Langfelner Dániel és Klein János Eperjes városa, végül Hertel András és Grosznoviczer Mátyás Szeben városa részéről azon czélból jöttek össze, hogy e városok iparosai nevében és megbizásából a szövetség szabályait megalkossák és a kölcsönös érdekvédelem tárgyában határozatokat hozzanak. Később Késmárk iparosai is csatlakoztak e szövetséghez és a 15. pontban foglalt szabályzat határozmányai a városok közt létesitendő limitácziók (árszabás) czéljából kiküldendő megbizottak utiköltségeinek fedezésére, az iparosok közt felmerülő viszályok elintézésére, a vásárok látogatása tekintetében a kölcsönösségi jog fenntartására, az egyes városok czéhei között támadt kontroverziák elintézésére, az iparosok ruházatbeli, menyegzői, keresztelői stb. szokásainak egyszerüsitésére irányultak. Ezen általános szövetségen kívül még egyes hasonnevü czéhek közt külön szövetkezések is jöttek létre, minő volt például a kassai és eperjesi gombkötő-czéhek közt 1625-ben létrejött egyezmény, melyben a 234tanoncz-tartás tekintetében állapitottak meg egyöntetü szabályokat. E szövetségek tették lehetővé, hogy a felvidéki városok iparosai közt káros verseny nem fejlődött ki és hogy különösen a városok és megyék árszabályozó jogával szemben az iparosok érdekeiket megvédelmezhették.
