Kereskedő társaság és szabályzata.
Kereskedő társaság és szabályzata.
Kassa kereskedőinek körében a testületi közszellem hamar kifejlődött, ugy hogy érdekeik kölcsönös megvédése végett kereskedő társaságot alakitottak. Hogy mikor keletkezett e társaság, azt a rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítani nem lehet, de kétségtelen, hogy 1475-ben már létezett s jelentékeny működést fejtett ki a kassai kereskedők érdekeinek megvédésében.
KUSZKA ÉS ORTH ESZTERGÁLYOZOTT BUTOR GYÁRA ÉS GYÁRTMÁNYAI.
(Saját felvételünk)
II. Ferdinánd király idejében már rendes szabályzattal is birt a kassai kereskedő társaság.
A szabályzat, mely először is elrendeli az ünnepi munkaszünetet, a következőket tartalmazza:
„Mivel hogy első s kiváltképen való feő vége embernek az Istennek imádása, tiszteletének megadása s az eörök életnek keresése legien, végeztünk: hogy vasárnapokon és más ünnepnapokon is ez mi társaságunkbeli kereskedeö rend keözzöl senki boltianak meghnyitásával kereskedését ne üzze és ne árulion, az eöregh uraimnak érdemes büntetése alat; hanem kiki keresztieni hivatallia szerint az Isteni tiszteletre rendelt napokat meghszentelvén, azután Isten segitségével exerceallia hivatalát.
Azután az idegen országokból jövő kereskedők ellen intézkedik, a kik „nemcsak ez mi Társaságunkbelieknek veszik el keniereket, de se őt ez városnak lakosit s ez darab földnek 243Indigenáit is telieséggel nadáliképpen sziják.” Ezeknek a harminczad lefizetése után legyen kötelességük, marhájukat azaz áruczikkeiket a kereskedelmi társaságtól kirendelt személyeknek megmutatni, s áruczikkeiket csak azon a módon adhatják el, amint az a társaságbeli kassai kereskedőkre nézve meg van állapitva, de a nem kereskedő polgárokank és idegeneknek csakis a vásárkor; különben áruczikkeiket elkobozzák s abból két rész a városi tanácsot, egy rész a kereskedelmi társaságot illeti.
Megállapítja ezután a szabályzat a kassai kereskedők érdekében, hogy mekkora mennyiség legyen a minimum, a mit egyes áruczikekkből eladni, vagy az idegen kereskedőtől venni szabad. Kevesebbet nem szabad mint fél vég bársonyt, ötven sing (rőf) selyemszövetet, tiz vég gyolcsot és négy rőfös lengyel patyolatot, egy font aranyfonalat, négy levél skófium-aranyat, négy kötél flanelt, fél mázsa gyömbért, fertálymázsa nádmézet, egy mázsa borsot, két font sáfrányt, fertálymázsa kék vagy más fonalat. Az aprólékos dolgokból huszonöt forintnyinál kevesebbet nem volt szabad eladni; olasz, angol és hasonló posztóból fél, morvai, iglói, boroszlói posztóból öt végnél kevesebbet. Ha valaki a polgárok közül mégis ennél kevesebbet akarna vásárolni az idegen árusembertől, akkor tartozzék megkérni a Társaság öreg urait (előljáróit), „és az Eöregh Uraim láttassák megh, kinek s mit kell engedni az eő szüksége és követése szerint”. A mit Kassára bevittek, azt ott kell letenniök az idegen kereskedőknek s nem szabad semmiféle ürügygyel másfelé vinni; hogy a ki ez ellen vét, javainak konfiskálásával lakol. Ha a városban kobozzák el áruit, két harmadrésze legyen a városé, egy a Társaságé, ha pedig a város határán kívűl konfiskálják, egy harmadrészt kapjon ő Felsége, egyet a Társaság, egyet az illető hely földesura.
Kassai kereskedő csak az lehet, a ki bizonyos inasesztendőt töltött ott; ha idegen akar megtelepedni s bebizonyitja, hogy kitöltötte inaséveit, az ha szegény, fizessen a Társaság ládájába 25 forintot, ha tehetős, az „öreg uraim” által megállapított összeget. Más azonban, mint magyar és német nációju be ne fogadtassék. Inast vagy boltoslegényt csak az öreg uraim valamelyikének vagy megbizottjának jelenlétében szegődtethessen a kereskedő: az inas nyolcz de legalább hat évig szolgáljon, ruhája morvai vagy maixner posztóból, vagy ura viseltes ruhájából álljon. Ha felszabadul, fizet a Társaság ládájába 2 arany forintot, a levélváltságért egy tallért. Inasoknak és legényeknek nem szabad másutt szállást tartani vagy holmijukat máshol tartani. Ruhát sem szabad uruk akarata nélkül csináltatniok. Az a kereskedő, a ki másnak legényét vagy inasát elcsalja, tiz forint büntetést fizessen.
Ha valamely társaságbeli kereskedőt az uton kifosztanak a tolvajok, tartoznak az „öreg uraim”, a mint a szerencsétlenségről értesülnek, tiz lovast a károsult mellé adni, hogy a latrokat fölkereshesse.
A tagok kötelesek egymás tiszteletben tartását ótalmazni; a ki tanuja annak, hogy egyik a másikat gyalázza, tiz forint birság terhe mellett tartozzék az öreg uraimnak följelenteni, a kik kisebb vétségekben maguk intézkednek; de ha a bevádolt kereskedő súlyos bünt követett el, lopást, paráznaságot, vérontást, akkor át kell adni a birónak és a nemes Tanácsnak.
A társaságnak évenkint négyszer legyen kongregációja (közgyülése); húsvét negyed napján, Sarlósboldogasszony utáni nap, Szent Mihály napja után való napon és farsang táján. A ki távol marad, egy forint büntetést fizet. Közköltségre minden tag minden alkalommal tizenöt pénzt fizet. A Társaság ládáját az évenkint szavazat többséggel választott hiteles személy őrzi. Kötelezi a szabályzat a fiatal kereskedőket, hogy a lövésben is gyakorolják magukat s a legjobb lövőknek évenkint kitüzött jutalomdijat adott a társaság.
Szigoruan megtiltja a szabályzat az uzsorát és csalást.
„Végre hogy az mi Társaságbelieink között felettebb való uzsora és Isten ellen való nyereségüzés ne találtassék: decernáltuk, hogy az öregh Uraimék affélékre hivataliok és conscientiájok szerént szorgalmatosan vigiazzanak, s mindezek mind publice, mind privatim megh is intsenek, hogy kiki marháját Isten és io lelkiismeret szerént dirigálja s felebaratiat megh ne csallia. Alioquin az kik marhaokat érdemes és illendő arranal felliebb adni comperialtatnák, affélék ellen érdemes büntetéssel ezen dolgot a magistratusnak is értésire adván, conscientiose és igen serio animavertalianak. Hogy igy másoknak kárával az magok hasznanak feletebb való illetlen keresése Isten és felebaratiok szeretinel feliebb ne legien.”
