Takácsok.
Takácsok.
A takács-czéh, mely Zsigmond királynak a barhet-készitésre vonatkozó kiváltságlevele birtokában országos czéh jellegével birt, minthogy mindazok, a kik parhet-készitéssel foglalkoztak, kénytelenk voltak Kassára áttelepedni, hogy iparukat folytathassák. Például Budáról tényleg Kassára költöztek a parhetkészitők, kiket Zsigmond az utközben teljesitendő vám fizetése alól teljesen fölmentett.
A jólét, melyre a kassai takácsok szert tettek, nagy vonzó erőt gyakorolt a más helyeken lakó takácsokra, kik tömegesen vándoroltak Kassára. Ámde a kassai takácsok nem jó szemmel nézték a tömeges bevándorlást, nemcsak azért, mivel számuk felszaporodásával a jövödelem csappant, hanem azért is, mert a bevándorlott mesterek közt többen voltak olyanok, kik kontárkodásukkal a kassai takácsok országosan elismert jó hirnevét rontották. A takács-czéh tehát, melynek keletkezési éve ismeretlen, a városi magisztrátust kereste meg a beköltözések korlátozása végett, mely 1481-ben erre vonatkozólag a következő határozatot alkotta:
FRANK HENRIK FIAI PÓTKÁVÉGYÁRA.
(Saját felvételünk)
„Mi Tohler János akkorbeli Biró, Rusdorfer János, Darholcz Pál, Szobranczy Jakab, Schwarcz Mihály, Festő György, Blaudez János, Tót Christian, Szabó Gergely, Grotker András, Kreidler Erasmus, Krugler Christof Cassai Tanácsbeliek.
Mindennekk az kikk illik ez levelünk rendiben adgyuk tudtára és értésére, hogy jövének mi előnkbe ez helynek lakósai, ugymint az Szövésnek böcsülletes Czéhmesteri, előnkben adván az Sok idegen Takácsoknak való be férkezzéseket és az itt lakozókat is, kik az ő czéhbeli Szabadsagok ellen Practicalnak, instálván mi előttünk azzok, hogy az ollyatén Czéh nélkül valók, Parancsolnank megh, ne mi ellenünk és Czéhünk ellen cselekednék, hanem inkáb, az ki mi velünk edgyütt jót és gonoszt szenyvednek Promovealnank és az idegen ellen oltalmaznánk, hogy igy mesterségök után Szerencséssebben elől mehetnénk. Melynek okáért méltó instantiájokat tekintettük megh és jó teczésünkből, ez következzendő Punctumokkal Szabdsagokat erősitettük megh.
Elsőben, ha valamely lakos avagy idegen a ki nem Czéhes, négy nyüstös abroszokat be hoz el adni, csak az Szerint adhassa el a mint itten le van tévén az idegennek, hathat forintokon, az itt lakosnak penigh három forintokon, mindazzon altal illyen conditióval, hogy ha az lakos a munkat nyerességre venné megh, az itt valoktul pedighlen ugy vegye, a mint lehet. Item: az Czéh nélkül való Takacsnak az Varosson nem Szabad negy nyüstös abroszokat csinálni, se vörres pamuttal avagy farcallal szőnie, mert valaki efélét cselekedendik azzon szőt munkat elveszti mellynek két része az Magistgratussé, edgyik része penighlen az Czéhet illeti, az kendőken kívűl, mellyekhöz Pamutot avagy vörres fonalat Szőhetnek és ezen Punktumokat minden Takácsok és Takácsnék observalnia tartoznak. Item: az idegen itten, Semmi fonalat Tiz 231forintnak alatta, megh ne vehessen. Item: senki hamis fonalat az Piaczra eladni ne hozzon az Országhbeliek kívűl, mert valaki ez ellen cselekszik, annak az ő fonala el vesz, a mint fellyeb megh van irva. Item: valaki nem Czéhes és ezen mesterséget űz, az is az Ő munkája avagy Szövése nélkül el lészen és az Magistratustól megh büntettettik.
Ennek nagyobb bizonyságára ezen levelünket az Waros Petsetivel confirmáltuk. Actum Cassoviae Anno Tizennégyszáz Nyolcvaneggyedik Esztendőben (1481.)”
