Bacsányi János.
Bacsányi János.
A tapolczai születésü Bacsányi János csak két évig élt Kassán, a hol rövid idő mulva meghasonlott Kazinczyval. A kamarai osztálynál volt gyakornok, midőn a Magyar Muzeumban megjelent „A franczia változásokra 1789.” czimü költeménye miatt, melyre heves szabadságérzete ihlette, feladták. Hivatalától megfosztották, versét pedig ítélet utján kivágatták a „Muzeum” II. kötetéből. Bujdosásnak indult s egy ideig Forgách Miklós nyitrai főispánnal rejtőzött, míg végre rátaláltak s 1795. május 22-én egy évi fogságra itélték, mint a Martinovics-féle összeesküvés egyik állitólagos büntársát. Ő forditotta le 1809-ben Napoleon kiáltványát, melyben a magyarokat az osztrák háztól való elszakadásra hivta föl. A proklamáczió sikertelensége után itthon nem maradhatván, Párisba ment Napoleonnal. Midőn 1814-ben a szövetséges hadak bevonultak Párisba, az osztrákok fogságba ejtették és visszahozva őt, Linzbe internálták. Itt halt meg 1845-ben máj. 11-én, mint a népek szabadságáért utolsó lehelletéig rajongó agg, nyolczvankét éves korában.
