Albert prépost.
Albert prépost.
Albert, kit még a tatárjárás előtt választottak meg, több mint husz éven át (1235–1257.) kormányozta a prépostságot.
Mindenekelőtt arra forditotta gondját, hogy legalább részben lakhatóvá tegye a monostort. Majd idegen gyarmatosokat telepít be Jászó benépesítésére, melyet szabadabb községi szervezettel, tágasabb körü kiváltságokkal ajándékoz meg. A jászóiaknak ettől fogva önkormányzatuk, független törvénykezésük volt. Maguk választották bírájukat, plébánosukat. A prépostságnak, mint földesúri hatóságnak, minden beavatkozása nélkül intézhették saját ügyeiket, csak az emberölés, vérontás és erőszakosság főbenjáró ügyeiben itélt a prépostság udvarbirája, de mindig csak a városi biró hozzájárulásával.
JÁSZÓ. – A PRÉPOSTSÁGI TEMPLOM BELSEJE.
(Saját felvételünk)
Az esküt, mint a pörös eljárás egyik bizonyító eszközét, Szent Mihály templomában tették le az érdeklett felek. Az érette járó díj, ha az ügy, melyre vonatkozott, a jászóiak magánjogába vágott, az egyház plébánosát illette; ellenkező esetben a prépostságnak és a város bírájának jutott. Áruikért a prépostság vásárpénzt nem szedhetett, szabadon halásztak, 336tulajdonul birt szőlleik, szántóföldjeik mentek voltak az összes hűbéri tartozásoktól, csak a plébánosuknak adtak tizedet, ezt sem szállitották be neki. Mint bányamívelő iparosok nyerték azt a jogot, hogy a város határain belül szabadon mívelhették a bányákat.
Földbér fejében a belső telkek után minden egész házhely s minden egyes malom három nehezék (körülbelül 3 korona) ezüsttel adózott a prépostságnak, míg a mesteremberek, ha idegen házban vettek lakást, csak 12 dénárt fizettek; azonfelül Keresztelő Szt. János ünnepén az egész város egy ürüvel, egy csöbör serrel s minden ház egy süteménynyel, Sz. Mihály és karácsony napján pedig minden kézműves illő ajándékkal tartozott kedveskedni a monostornak.
Albertot áldásos működésében korán megakadályozta a hatalmas Aba nemzetségből származott Izsák, ki fegyveres népével a védtelen Jászóra tört, s több napon át dúlta, fosztogatta a prépostság jószágait és a lakosok egy részét fogságba hurczolta, sőt magát a prépostot is foglyul ejtette. Az okozott kár háromszáz ezüst márkára rugott, melynek pótlásául a monostor kevéssel utóbb, a ma már ismeretlen fekvésü Méhlyuk községet kapta.
