Jászói barlang.
Jászói barlang.
Ennek a sziklahegynek oldalában, jó magasan tátong a jászói barlang, melyet 1846-ban Richter prépost tett járhatóvá; ugyanő eszközöltette a barlang mérnöki fölvételét is ifj. Prybila által.
Azelőtt valószinüleg csak igen gyéren látogathatták a barlangot; mindamellett nem lehet kétséges, hogy a háborus idők viszontagságainak közepette, a tatárjárás alatt, valamint a török háboruk és a Bocskay- meg Rákóczy-féle harczok idejében a lakosságnak menedékhelyül szolgált a barlang, melynek szájánál még erőditési nyomok is láthatók. Belsejében 1878-ban br. Nyáry Jenő és Thallóczy Lajos próba-ásatást rendeztek s ez alkalommal több neolith-korbeli sima vagy egyszerü diszítésü, de azért izléses, szép bronzkori s öblös, izléstelen vaskorbeli edénytöredékeket leltek. De találtak még ívezeti díszszel kiczifrázott jól kiégetett agyagból készült olyforma edénytöredékeket is, a minők Aggteleken fordulnak elő s melyeket ősmagyar időbeli gyártmányoknak tartanak.
A barlang több, messze elágazó, de javarészben még ki nem kutatott ágból áll.
Az elég tágas bejáraton egy kezdetben emelkedő talaju csarnokba jutunk, melynek boltozata kürtő formában van áttörve; mintegy ötven méterrel odább szűkül a barlang és csak egy keskeny hasadékon át jut az ember a falépcsőhöz, mely a barlang mélyebb belsejébe vezet. Körülbelül 16 méternyi leszállás után keskeny sikátorba jutunk, mely annyira 346alacsony, hogy néhol csak meghajolva juthatni át rajta. E helyen állati csontok, nevezetesen a barlangi medve csontjai találhatók. Ezen a kanyargó sikátoron lefelé s több kikutatlan barlangág szádja előtt elhaladva, meglehetősen tágas csarnokba érünk, melyet leomlott hatalmas sziklák két részre osztanak. Az első, nagyobb üreg mintegy 12 méter magas kupolaszerü boltozattal bir, melyről több sajátságos alaku, szalonnaoldalakra emlékeztető s igy is nevezett szikladarab csüng alá. A csarnok fenekén két mélység tátong; ezek egyike járhatatlan, a másikba azonban 20 méternyire le lehet szállni s itt egy körülbelül 50 méter hosszu ágba juthatni. A leszállás egyébiránt igen fáradságos és nem veszélytelen. A csarnok fenekén levő két kutnak a tetőzeten egy-egy fölfelé irányult kürtő felel meg. A hátsó üreg jóval kisebb, fenekéről csipkés és csucsos szikladarabok meredeznek fölfelé. Az eddig bejárt üregekben még sehol sincs cseppkő, falaikat számos név és egyéb felirás boritja; az üregek fenekét denevérguano lepi el.
Egy 40 méter hosszu, keskeny folyosón a 12 méterrel mélyebben fekvő Kis-templomba jutunk, melyet már cseppkő-alakzatok diszítenek. Oldalfalai mentén számos stalaktitoszlop emelkedik a hófehérségü hullámos tetőzetig, egy helyen dús redőzetet utánzó cseppkő-alakzat nyulik ki a falból, az u. n. Trónmennyezet; egy kerek, ablakszerü nyiláson át a barlang egy másik üregébe tekinthetünk, melyben az Orgona van, egy orgonasipokra emlékeztető cseppkő-oszlopokból álló képlet.
A barlangnak egy meredeken emelkedő, mintegy 3 méter magas üregéhez a bejáratot két hatalmas cseppkő-oszlop mutatja, melyek közül a bal felül álló a Krisztus sírja, a másik 4 méternyi átméretü pedig a Mária szobra. Ezeket elhagyva és az u. n. Sekrestye előtt is elhaladva a Nagy-templomba jutunk; ennek talaja majdnem vizszintes, de a cseppkőalakzatok szépsége tekintetében korántsem ér föl a Kis-templommal. A Nagy-templomból egy sikátor vezet a barlang legszebb részébe, az u. n. Szivkamrába, mely nevét onnan vette, hogy egy tudós látogató az e barlangrésznek tetejétől a fenekéig érő oszlopcsoportozatokat a szivkamrák trabekuláris izmaihoz hasonlitotta.
Visszatérve a Nagy-templomba, ebből egy 50 méter hosszu, keskeny folyosóba juthatunk, melyben jobbadán csak kúszva haladhatunk a kutig, hol az eddigelé ismert barlang végét érjük el. De éppen ezen a tájon tátong még elénk számos nyilás, megannyi bejárat egy-egy még ki nem kutatott ágba. Ezek a nyilások a visszavezető út föltalálását nagyon megnehezítik.
Abból a folyosóból, mely az előbb emlitett csernokból a Kis-templomba vezet, balra egy másik sikátor ágazik ki; ebből egy 6 méter magas lábtón lemászva, a barlangnak egy igen kietlen részébe jutunk. A tetőről lecsüngő sziklatömbök, mintha minden pillanatban nyakunkba szakadnának, a talajt pedig a már leomlott sziklák törmelékéből álló helyek boritják.
A sziklatömegek közt még mélyebben fekvő barlangrészekbe juthatni, míg végre nagy fáradság árán elérjük az u. n. Szőllőhegyet, melynek stalaktitjai fürtalaku cseppkövekből állanak.
E leirt nagy barlanggal majdnem egy magasságban van még egy kisebb, tojásdad átmetszetü és kettős bejáratu, tovább délre még egy egészen kis barlang.
