Zsigmond korabeli czímerlevelek.
Zsigmond korabeli czímerlevelek.
A jászóvári konvent gazdag levéltárában a legérdekesebb heraldikai emlékek közé tartozik három Zsigmond-kori czímerlevél, melyekről Csoma József következő ismertetést irja a „Magyarország Vármegyéi és Városai” számára:
„Hazánkban, miként azt heraldikai publikáczióink nyomán tapasztaljuk, nem ritkák a Zsigmond királytól adományozott czímerlevelek; de bármennyit fedezünk is fel e korból, ezek ugy műtörténeti, mint diplomatikai, ugy heraldikai, mint genealogiai tekintetben kiváló fontosságu és érdekü emlékek maradnak.
E három czímer ki van ugyan már adva a Siebmacher-féle nagy czímerkönyv Magyarországra vonatkozó részében, de hasonmásban csak ezuttal lesznek először közzétéve.
Mindhármon meglátszik már az idők nyoma. Szakadozottak, kopottak, némelyikén alig látszanak az egykor szép miniatür festmény egyes részletei s csak erős vizsgálat után rekonstruálhatjuk az elmosódott sisakokat és paizsalakokat.
Legrégibb közöttük az, melyet Zsigmond király 1418-ban Konstanzban, Ambrus napján adományozott harsági Farkas Mártonnak, delnei Kakas Jánosnak, Mocholay Jánosnak, Uzfalvy Pálnak és Komlóssy Mártonnak.
A czímer: dőlt kék paizsban, zöld alapon, kerekfonott szürke sövényből növekvő medve, nyakán aranykoronával, száján keresztül előlről nyíllal átlőve, karmaiban száras, leveles, veres rózsát tart. Sisakdísz a paizsalak. Takarók zöld-sárga.
JÁSZÓ. – ZSIGMOND KORABELI NEMESI LEVÉL CZÍMERRAJZA.
(Jászói levéltár)
E czímer, noha legrégibb és így legközelebb áll a heraldika fénykorához, heraldikai tekintetben leghibásabb. Hibás az egyes czímerrészletek aránytalansága, a csőrsisak idomtalan nagysága a paizsalakkal és sisakdíszszel szemben, hibás a takarók szineinek megválasztása a czímer szineivel szemben, de viszont e szép hajlásu takarók, a czímer hátterének diszítésével mintegy egygyé olvadva, kecses virágornamentikává alakulnak.
A másik czímerlevél szintén 1418-ban kelt. Zsigmond király Konstanzból hazatérő utjában Passauban Szt. Erzsébet napján adományozta azt Olsvay Jánosnak, Geraldfalvy Pálnak és Engi Máténak. A czímer balra dőlt, veres paizsban arany sakkfigura, kettős lófejjel (Roch). Sisakdísz: balra fordult, növekvő, hosszu bajuszu és szakállu ősz férfialak, fején turbán, hat (veres-fehér) strucztollal, lelógó hosszu fehér fátyollal, bő veres kaftánban, jobbjában aranymarkolatu, szélespengéjü, görbe kardot tart. Takarók: veres-arany.
Ezen czímer már csak azért is érdekes, mert egyetlen a magyar heraldikában, melynek paizsalakja, mint az az elmosódott festésben még némileg kivehető, sakkfigura. A Siebmacher-féle czímerkönyvben a paizsalak nem volt feltüntetve, de azóta ujólag nagyitóüveggel megvizsgálván az eredeti festményt, az elmosódott körvonalakban még kivehető a három lépcsős alapzat, a kettős sörényes lófej, s két oldalt egy-egy kinyujtott láb.
Ezen kettős lófejű sakkfigura – műnyelven Roch – a középkorban a XVI. században divatba jött s a ma is használt bástyát vagy tornyot helyettesítette. Ős alakja a Jánus-fej 345lévén, kettős lófejjel, néha kettős szamárfejjel. (Eselocher czímer), a heraldikai liliomnak talpazatra helyezett két felső levelével vagy kettős kosszarvval is ábrázolták. A ritkább czímeralakok közé tartozik külföldön is.
Czímerünk sisakdísze épen maradt reánk, keleti férfiut ábrázol, egészben úgy mint részleteiben mesteri kivitelü, valódi miniatűr műremek s úgy kosztümtani, mint fegyvertani szempontból érdekes. Mesterének vonásaira ismerünk a lászlókarcsai Török, Chapy s Nagymihályi czímerekben.
A harmadik czímerlevél Pármában kelt 1432-ben. Egy abaujvármegyei régi kihalt család sarja, Mérai Miklós nyerte azt adományban a maga, testvére s rokonai részére. A czímer balradőlt, kék paizsban balra fordult, veressel fegyverezett gólya, csőrében nyaka körül tekeredett barna kigyót tart. Sisakdísz: balrafordult, repülésre kész, veressel fegyverzett gólya. A takarók szine kék. Rajzát a családokról szóló fejezet kezdőképe gyanánt adjuk.
E czímert is megrongálta az idő, a sisak, a takarók nagyrészben elmosódtak, de ily állapotában is feltünik heraldikailag kifogástalan kompozicziója s kiváló technikája, mely olasz mesterének magas művészetét mutatja.”
