Györkei ütközet.
Györkei ütközet.
A királyi vezérek Kassának az ostromzár alól történt felszabadítása után akadálytalanul egyesülhettek ugyan Spankau hadával, a rendelkezésükre álló sereg létszáma azonban még most sem közelítette meg a györkei tábor erejét, mely körülmény megfontolása után Kobb oly szövetségeshez fordult, melyhez a német vezérek lázadókkal szemben máskor nem igen szoktak fordulni: a csábitáshoz. Midőn t. i. Kobb serege október 25-én Királynépére elvonult, a fővezér biztositó levelei és ajánlatai – Barkóczy közvetítése mellett – a kuruczok táborában levő hajdukat arra birták, hogy az összeütközés kezdetén hagyják el tömegesen Petróczy zászlaját és csatlakozzanak a királyiakhoz. Az eredmény biztosítása után Kobb október 27-én megkezdte a csatát.
A küzdelem rövid ideig tartott. Midőn az elcsábított hajduk zászlaikat 118és fegyverzetöket rendenkint eldobták és a királyiakhoz pártoltak, a csúf árulás látása óriási módon lehangolta a kuruczok harczkedvét és kivéve a jobb szárnyon küzdő zempléni dandárt és körülbelül 1000 gyalogost, kik vitézül helyben maradtak és utolsó emberig felkonczoltattak, a sereg többi része futásnak eredt. Petróczy, Kende és Szepesy dandárai a Tisza felé menekültek meg, míg Szuhay és Szőts csapatai a Sajó mögött, Ónodnál ujra megállapodtak. A fogságba aránylag kevés került, kiket Kobb nyársra huzatott.
A györkei győzelem korántsem mentette meg az elégületlenek becsapásaitól a megyét. 1675-ben ujra Kassa előtt termettek és a külvárosokat fosztogatták. Egy másik csapat Tornát szállotta meg Boldogkő várát azonban siker nélkül ostromolták hat héten át és végül is elvonulásra kényszerítette őket a vár kapitánya, Becskerédi Ferencz. A következő évben Jászóra törtek, de Kassa alól ismét eredménytelenül takarodtak el.
Hogy Kassa a kuruczok gyakori rajtaütése és az őrség csekély volta daczára mindaddig a királyiak birtokában maradt, ez leginkább a város ujabb keletü megerősítésének tudható be, melyből leginkább az 1670–76-ig épült citadella érdemli meg a különös megemlítést.
