Rozgonyi csata.
Rozgonyi csata.
A Mátyus földjén függetlenül uralkodó Csák Máté példájára Omode nádor, Abaujvármegye gazdag birtokosa és Göncz ura, ellenség módjára zaklatta a felvidéket és különösen Kassát szerette volna hatalmába keríteni, minek megkisérlése közben életét vesztette. (L. Kassa történetét.) Omode fiai: János, Miklós, Dávid, László, Omode és Domokos ugyancsak atyjok tervének végrehajtása körül fáradoztak és e czélból Csák Mátéval nyiltan szövetkeztek.
Károly a pártütők megfékezésére 1312 tavaszán gyüjtötte össze seregét, melylyel előbb Omode fiai, azután Csák Máté ellen akart indulni.
A király zászlaja alá sereglettek: Tamás, esztergomi érsek, az egri, váczi, váradi és veszprémi püspökök; Kopasz nádor, Miklós, erdélyi vajda, Debreczeni Dózsa, későbbi erdélyi vajda és nádor; Széchenyi Tamás, későbbi országbiró, apuliai vagy drugethi Fülöp, a homonnai Drugethek őse, Nekcsei Sándor, az Abák nemzetsége azon ágából, mely déli Magyarországon Nekcsén, másként Nagyiczán, volt birtokos, Gyürki György és Mihály, kik közől az első a királyi dandár zászlótartója volt, Gál-Szécsi Péter, Nagy-Mihályi Gergely, a Turul nemzetségből, Ivánka és János (Báthoriak őse) mesterek a Guthkeled-nemzetségből, János, a Balog-Semjén nemzetségéből (a Kállayak őse), Apród Miklós, János küküllői főesperes atyja, Mihály mester, Ujfalu ura Abaujban, Tamás gróf fiai: László és Dénes, zempléni urak, Pál fiai, Imre és László és mások. A jeruzsálemi szent-Jánosról nevezett lovagrend magyarországi tagjai szintén a király seregéhez csatlakoztak.
Az ellenségeskedéseket Omode fiai kezdették meg, midőn 1312. évi márczius végén Sáros-Patakra törtek, hol azonban Gál-Szécsi Péter és Tamás gróf fiaitól vereséget szenvedtek. A lázadók erre Zemplénen és Gálszécsen át – mely helységeket, mint Tamás gróf fiainak és Szécsi Péter lakóhelyeit elpusztították – Sáros várába menekültek, melynek parancsnoka Demeter, Miklós fia volt.
A királyi sereg zöme azalatt Tornán áthaladva, Kassa felé tartott. Torna előtt Károly előhada Demeter egyik csapatára bukkant és bár a királyi előhad parancsnoka, Visontai Kompolthy László, az összeütközésben elesett, a királyiak mégis hátrálásra kényszerítették az ellenséget.
Kassa őrségének megerősítése után a király Sáros városának megvívására sietett és április 10-én érkezett oda, s az erősséget körülbelül egy hónapig ostromolta. Demeter vitézül utasitotta vissza Károly Róbert minden támadó kisérletét, mindannak daczára az élelmi szerek elégtelensége miatt már kétessé vált a hely megtartása, midőn Csák Máté segédhadának közeledése az ostromlottak helyzetén változtatott. E fölmentő csapat Szép- vagy Nagy-Aba erős hadosztálya volt, melyben csak a pánczélos lovagok száma 1700 vala s melynek támadását a király egy ellenséges vár hatáskörében bevárni nem akarván, Szepes megyébe vonult vissza.
Aba és Demeter hadainak egyesülése után a lázadók Omode fiainak sürgetésére – Kassára vonultak. Róbert Károly időközben jelentékeny segítséget 105nyert a hű szepesiek fegyverrekelése folytán, kik Gargori vagy Görgei István, a szepesi szászok ispánja, továbbá testvérei: Arnold és Jordán vezérlete alatt a királyhoz csatlakoztak. Károly most Kassát feszabadítandó, a Felső-Hernád völgyében lefelé haladt, minek hallatára Demeter a kassai hegyen állást foglalt és a csata elfogadására készült. Róbert Károly a kassai hegy nyugati oldalán elterülő erdőségek miatt a terepet lovasság számára alkalmatlannak találta és Demeter állását délről megkerülve, Kassáról a Tárcza-völgyben levő Rozgony felé vette útját, honnét a lázadók hátába és visszavonulási irányára törhetett.
A Tárcza itt mintegy 3000 lépésnyi széles völgyön foly keresztül. A völgy nyugati szegélyzetét a kassai hegyhát képezi, míg Rozgony azzal szemben, a keleti hegyszegélyzet tövében fekszik.
A ROZGONYI CSATA. 1312-BEN. (Orsz. képtár)
Károly junius 15-én, miután számos előkelő úrral megáldozott, az isteni tisztelet után riadót fuvatott és Rozgonytól északra csatarendbe fejlődteté seregét. Demeter, a királyi sereg mozdulatai folytán kelet felől megkerülve levén, elhagyta a kassai hegyen vett állását és a Tárcza völgyébe ereszkedett, mire Károly hada visszavonulást szinlelt és a mai Királynép felé meghátrált. Demeter ebből arra következtetett, hogy a király az ütközetet ki akarja kerülni és seregével utána iramodott, mire Károly hada megfordult és a csatát elfogadta, mely csakhamar véres ökölviadallá változott át.
A főtámadás a király dandára ellen volt intézve és sok jeles vitéz pecsételte meg akkor vérével hűségét. Kakas mester, a Rátoltiak nemzetségéből, Tamás gróf fia László, Ivánka mester a Guthkeled nemzetségből, Görgei István öcscse Jordán, Gyürki György és Mihály elvérzettek már és György elestével elbukott az ország zászlaja is, – de Nagy-Mihályi Gergely, Szécsényi Tamás és apuliai Drugeth Fülöp ellenrohamaikkal feltartóztatták 106az ellenséget mindaddig, míg a keresztesek meg nem jelentek. Ennek megtörténtével a védők támadókká lettek, mely roham tartama alatt az ellenség soraiból Demeter, Nagy-Aba és Omode fiai közül Miklós és Dávid egymás után hullottak el. A vezéreitől megfosztott sereg most zavarba jött, melyet a kassai polgárok oldaltámadása még inkább növelt olyannyira, hogy a lázadók nemsokára futásnak eredtek.
