Gyógyszerészek.
Gyógyszerészek.
A gyógyszerészekkel 1473-ban találkozunk először az okiratokban, a mikor Bartolomeus apothecarius polgárjogot nyer. 1562-ben már testületileg tesznek panaszt a városnál a miatt, hogy az idegen kereskedők az országos vásáron kívül is árulnak gógyszereket.
VICZAY JÓZSEF.
(Felsőmagyarországi Minerva 1827)
„Die Apotecker beklagen sich, das die kaufleute, fremde und einwoner, specerei zufüren und verkaufen, welche den Apotheckern zugehörig, auserhalb des Jormarckts.”
Ebből az időből több gyógyszerész neve maradt ránk. 1563-ban például említik Pál apothecariust, ugyanennek az özvegyét 1575-ben. Az 1574-ben elhalt Barth Bertalan gyógyszerészt a Sz. Erzsébet templomban temették el.
1620-ban Herczeg Sámson az arany szarvashoz czimzett gyógyszertárt Kassa város tanácsától leltár szerint 3224 frton megvette s azonkivül fizetett a boltért évi 26 frt bért. Megfogadta, hogy jó gyógyszereket tart s a taksát nem emeli.
A jezsuiták a XVII. század második felében állitottak gyógyszertárat s az „Isten szeméhez” czimezték. A gyógyszertár a mai premontrei rendházban volt. Midőn 1773-ban a rend feloszlott, a gyógyszertárt a kormány vette át s bérbe adta.
A jezsuiták gyógyszertárából több edény a felsőmagyarországi muzeumban van elhelyezve. Az üvegek nagyrésze ma is megvan a városháza mellett levő gyógyszertárban, valamint három nagyobb rézmozsár a jezsuiták monogrammjával. Éder Gyula városi tanácsnoknál pedig ezüst edények vannak a jezsuita patikából, valamint egy gyógyszerkönyv színes ábrákkal.
1673-ból megvan egy gyógyszertár inventáriuma. Czime: Inventarium über des 224seligen verstorbenen herrn Christian Krautwurst apotheker, wie sie den herrn Sigmundt Schönleben ist zu geschetzt worden auf befehl eines wohledlen herrn stadtrichters durch rechtmessige deputirte Herren.”
1675-ben Spankau meghagyja a városi tanácsnak, hogy mivel mult évi hasonló rendeletét nem teljesítette, most vizsgáltassa meg a gyógyszertárakat és taksáltassa meg a gyógyszereket.
Ugy látszik, a gyógyszerészek több visszaélést követtek el, mert a következő években ismételten fordulnak elő akkor igen jelentékeny összegü birságok.
1676-ban a város pörbe fogja Ber Theodolphus gyógyszerészt, mert rossz gyógyszereket árult és száz tallérra bünteti; 1676-ban pedig pörbe fogja a tanács Kevik Keresztély gyógyszerészt, mert a város rendelete ellenére a gyermekeknek rendelt orvosságot nem jól készitette el. 100 tallérra büntették.
A városi gyógyszertárt 1699-ben Schreter János provizor vette bérbe évi 500 forint bérért, a mi óriási emelkedés az 1620-iki állapothoz képest, a mikor Herczeg Sámson csak 26 forintot fizetett érette. Midőn ilyen jövödelmi forrást nyújt a gyógyszertár, nagyon érthető a város feljajdulása, mikor 1712-ben a katonai gyógyszertárat Kassára hozzák és a közönségnek megnyitják.
„Ugy véljük, hogy csak pro conservatione téli időbe behozattatott ide az mezei patika (katonai gyógyszertár), most széltében mindeneket árul s nem is gondolkodik talán, hogy ez idén mezőre menjen. Patikáinknak már egészen elvette proventusát, holott pedig a mi patikánk oly provisióval vagyon, hogy sufficiálhat mindenfelé, nemde nem ezelőtt is mind az városbelieknek, mind itt bent levő militiának is sufficiálhatott; ehhez az pater jesuvitáknak is van apothecájok.”
A városi gyógyszertár érdekeinek védelmére különböző intézkedéseket tesz a városi tanács 1713-ban, mikor a gyógyszertárt Amrer Dánielnek adja át. Eltiltja ugyanis a borbélyokat és fürdősöket, hogy a belső betegségek ellen bármi általok készitett gyógyszert használjanak. Megengedik a gyógyszerésznek, hogy két mázsa dohányt tarthat raktáron. A gyógyszertárra való felügyelettel a város tiszti orvosát (phisicum ordinarium) bizzák meg.
GYÖNGYÖSY PÁL.
(Kovács Sándor magángyüjteményéből)
A városi gyógyszertár értéke ez intézkedések következtében erősen emelkedett. 1717-ben Bart Ferencz még 2500 frtért vette át a gyógyszertárt; 1736-ban Taurenti János Kristóf már 4000 frtot fizet érette.
Ezek a történet hagyományai, elszórt adatai Kassa város egészségügyi intézményeiről a mult századokban. Annyit a meglevő följegyzésekből is látunk, hogy a korviszonyokhoz képest Kassa városa elég éber figyelemmel gondozta a közegészségügyi intézményeket.
A mult század végén s a jelen század elején nagy hirben állott Kassán a tudományban és emberbaráti érzésben egyaránt gazdag kisviczai Viczay József, Kassa városának és Torna vármegyének orvosa, született Kassán 1746-ban. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte. Huszonöt éves korában tért vissza szülővárosába és sikeres gyógyitásai csakhamar hiressé tették. Mint keresett orvos is változatlan szorgalommal kereste föl napjában többször is betegeit; viskó vagy palota közt nem ismert különbséget. A szegény betegek számára nem 225csak saját költségén csináltatott orvosságot, de ha inségben látta őket, akárhányszor pénzt rejtett ágyukba. 1810. április 5-én halt meg. Utódja és örököse Sihulszky Frigyes városi orvos, kertjében emléket állított tiszteletére, feliratát Desewffy József gróf készité; hamvai fölé az evangelikus temetőben barátai emeltek kis kápolnát. Viczaynak köszönhető a Sétatér megalkotása is; a ma diszlő fák egy részét még ő maga ülteté.
