Pestis.
Pestis.
A pestis, a mult századok réme gyakran meglátogatta Felső-Magyarországot, igy Kassát is, a hol más járványok is minduntalan uralkodtak. Részint a hiányos egészségügyi intézkedések, részint a folytonos hadjáratok, az erőditett és hosszu időn át ostromállapotban levő helyek árkainak el nem kerülhető poshadása és ennek következtében a levegő megromlása, 221az ivóviz fertőzöttsége szakadatlan forrásai voltak a járványoknak. Kassa tanácsa, mint a közigazgatás történetéből tudjuk, az akkori közegészségügyi viszonyokhoz képest dicséretes módon igyekezett a város tisztántartásán, szigoru rendeletekkel gondoskodott az állati hullák, a szemét és szennyes víz eltávolitásáról s a szigoruságot mindig megokoltabbá tették a megújuló dögvészek, melyek csak a mult század elején szüntek meg végleg.
A pestis körülbelül ugyanazt az utat követte, melyet később több kolerajárvány. Lengyelországon át jutott hozzánk s ekképen Kassát hamar utban érte.
A XVI. század közepén már meglátogatja a várost. 1564-ben irja Oláh Miklós, hogy országos dologban Eperjesre kellene mennie; de mivel azokon a részeken a pestis dúl és a sok ember összejövetele nem tanácsos, tehát irják meg neki, mennyiben igaz a dolog.
1576-ban már nagy pusztitást okozott a pestis a városban. Kezdődött augusztus 29-én az első halálesettel és csak 1577. január 2-án szünt meg. E járvány áldozatairól pontos statisztikai adataink vannak.
Meghalt ugyanis 1576. augusztus 29-én, 1, 30-án 4. Szeptemberben 88-an, legtöbben 25-én, még pedig 8-an. Októberben 189-en, még pedig 28-án 14-en. Novemberben 254-en; legtöbben 16-án, még pedig 19-en. Deczemberben 104-en legtöbben 18-án és 26-án heten-heten. 1577. január 1–2-áig 3-an. Összesen 660 halott. De egy jegyzet mondja, hogy a sirásó 35 holttesttel többet irt föl, mint a melyeket titokban hoztak hozzá.
A lengyelekkel való kereskedést 1652-ben megtiltja a nádor a pestis behurzcolhatása miatt. A következő esztendőben a lengyelországi pestis miatt hasonló rendeletet intéz a városhoz: „Senkit Lengyelországból be ne bocsásson, se peniglen semmiféle marhát be ne engedjen hozni kegyelmetek.”
KASSA. – A HELYŐRSÉGI KÓRHÁZ.
(Saját felvételünk)
Ugyanebben az évben mégis belopózott a járvány, a mint Wesselényinek egy Kassa város főbirájához 1653. október 4-én irt levele mondja: „Ugy értem bizonyosan, hogy már oda is beérkezett volna az pestis, kezdettek is az emberek abban halni.”
1654. julius 12-én Wesselényi meghagyja a városnak, hogy „az kapukon vigyáztasson igen szorgalmatosan kegyelmetek, afféle pestises embereket be ne engedjen bocsátani, hogy affélék miatt az böcsületes királyi nemes város se inficiáltassék.”
Néhány évvel később már ujra felüti fejét a veszedelmes járvány Kassa városában. 1663-ban Pethő Zsigmond az abaujvármegyei Rozgonyból azt irja a kassai tanácsnak, hogy „minthogy penig Kassán ismét az pestis kezdett grassálni, consultátiónak helyét Eperjesre transferáltam.”
1675-ben Lipót király a Törökországban uralkodó pestis miatt rendeletet ad ki, hogy a város a szükséges óvóintézkedéseket megtegye.
A pestistől való éppen nem alaptalan félelem szigorú intézkedést követel 222a hatóságtól, annál inkább, mert a dögvésztől való rettegés még az orvosokra is ráragad. Egy városi jegyzőkönyvi határozat ugyanis arról tanuskodik, hogy az orvosok közt voltak olyanok, a kik, bizonyára aggodalomból, nem akarták a felsőbb rendelet daczára sem megvizsgálni a gyanus körülmények közt meghaltakat. Nevezetesen 1678. szept. 18-án a szepesi kamara átir a városhoz a hirtelen elhalt özv. Harmatné és szolgálója miatt, hogy orvosával és chirurgusával nézettesse meg, nem pestisben haltak-e meg; ha igen, zárassa el a házat. Az okiraton a következő határozat van:
„Deliberatum 19. Septembris 1678. Választ kell irni nemes camarára. És rendeltetik az doctor és ő mellé valamelyik borbély az halottak testei meglátogatására. Nb. De az doctor nem akarja felvállalni ezt az fáradtságot.”
Bercsényi, Rákóczy Ferencz főhadvezére, a legkegyetlenebb eszközökkel akarta meggátolni a járványnak seregében való elharapózását, a mi a magyar hadsereg végveszedelmét csak siettetheté. A kegyetlen intézkedéseket azonban Kassa nem volt hajlandó teljesíteni, mint az Bercsényihez intézett, 1710. junius 25-ikén kelt leveléből kitetszik, melyben azt mondja: „az mostani contagionak eltávoztatására nézve a kassai generalatus edictumát, mely szerint „valaki az inficiáláttott házból kijön avagy oda megyen, összelövődöztessék s jószága felprédáltassék”, nem fogja teljesíteni, hanem az ilyen embert megbünteti s a pénzbirság a szegény betegekre convertáltassék.”
KASSA. – A GŐZFÜRDŐ.
(Letzter S. felvétele)
