Hóhér.
Hóhér.
A mint látjuk, a hóhér fontos közege volt a törvénykezéssel kapcsolatos közigazgatásnak. Minthogy nem minden város tarthatott erre való alkalmas egyént, a kassai hóhért gyakran kikölcsönzik a szomszéd városok és birtokosok. A kisebb büntetések fenyitése a vesszőzés volt, melyet a város piaczán a pellengér alatt szintén hóhér hajtott végre.
A tanács különben gyakorta volt engedékeny s kivált „sokak kérelmére” nem ritkán ugy itélt, hogy a bünös a városból örök időre távozzék; tehát a mai rendszerrel ellenkezőleg járt el, a mikor az ilyeneket éppen illetőségi helyükre tolonczozzák.
A feltételes itéletnek is számos példájára bukkanunk. A föllebbezés a főbenjáró bünöket kivéve, melyekben nem volt föllebbezésnek helye, a tárnokmesterhez ment, ki mellé még rendesen két polgárt küldött Kassa városa.
A túlságos szigor a 17-ik században némileg megenyhül, de kivált a 18. század eleje óta. A gyilkost lefejezték. A kassai polgárt a bakó megkötözetlenül vagy bilincsek nélkül kisérte a vesztőhelyre. Az ítélet végrehajtásánál 91a két legifjabb tanácsnok volt jelen, a kik a város pallosát magukkal viszik, a nyakazás végrehajtása végett odanyujtják a bakónak, a ki hüvelyéből kivonja, a végrehajtás után a készen tartott hüvelybe visszatolja s a tanácsnokok visszaviszik a városházára. A bünöst rendesen megáldoztatták. A kisebb vétségek büntetése a deresre húzás; ennek skőlyosabb neme a három pálczára itélés. Egy istenkáromlót arra itélnek, hogy a három pálcza egy éven át minden pénteken kijárjon neki, amibe idő előtt bele is halt.
A legaprólékosabb gonddal gyámkodik a város nemcsak a közügyek menete, hanem a lakosok ama magánténykedése fölött is, a melyek csak némileg is érintik a közrendet.
