Csapások.
Csapások.
A következő században a hadak utjába eső Szikszó igen sokat szenvedett ugy a törökkel folytatott, mint a császári hadak s a magyar fölkelő seregek közt meg-meginduló harczok miatt. Hol egyik, hol másik sereg sarczolta meg. Az örökös félelemben élő lakosság megmentett vagyonkáját a 354templom körül felállított bódékba rejtette el. 1688-ban egy ilyen bódé meggyúlt, a tűz elharapózott s a lakosok vagyonával együtt a templomot is elhamvasztá 1697-ben Vademont császári vezér katonái zsákmányolták ki a várost, 1698-ban pedig ismét megsarczolta a német sereg. 1703-ban Szikszó Rákóczy Ferenczhez csatlakozván, Rabutin császári tábornagy 1706-ban Erdélyből Kassára jövet, fölégette. Ekkor megint elpusztult a templom. A lakosok Szendrő felé az erdőkbe menekültek.
Alig multak el a háboru iszonyatosságai, pestis tört ki, melynek 800-nál több lakos esett áldozatul.
III. Károly alatt nyugodtabb élete kezdődik Szikszónak, noha régi gazdagságát és jelentőségét nem nyeri többé vissza. Az ellenreformáczió daczára sem háborgatták a reformátusokat templomuk birtokában, ámbár II. József türelmi rendeletéig, sőt azután is hivatalos részről többszöri zaklatásnak voltak kitéve. A katholikussá lett Perényi Gábor a város földesura, a ki Ugocsában lakott, 1743-ban Szikszóra menekülvén a pestis elől, itt 1747-ben kath. plébániát alapitott. Az első plébános Jászai István lett. Ettől fogva a kath. vallás, melynek terjesztésében külön misszionáriusok is buzgólkodtak, ismét tért kezdett foglalni.
A SZIKSZÓI REFORMÁTUS EGYHÁZ SZENT EDÉNYEI.
(Saját felvételünk)
