Bácsföldvár.
Bácsföldvár.
Bácsföldvár, a Tisza mellett Óbecse alatt terűl el. A községtől éjszakra a Cserna bara mocsár mellett, három őshalom látható. Egyik közöttük a Csonthalom, melyhez közel egykor földvár állott, melyet már Marsigli említ; de a melyet újabban a tiszai töltések építésekor elhordtak. E földvártól kapta nevét a helység. 1387-ben Zsigmond király a Garai családnak adományozta. 1423-ban birtokos itt az Oláh család, a mely előnevét is Földvárról vette, 1432-ben birtoka van itt a Nagy családnak s ez is innen írja nevét. 1470-ben Földvár Rozgonyi Jánosé volt. 1504-ben Földvár Korvin Jánosé. Az 1522-iki dézsmalajstromban ott találjuk Fedwár nevét is. A török defterek a szegedi nahijében sorolják fel Földvárt 1580-ban és 1582-ben négy, 1590-ben tizenkét adózó házzal. Az 1528. évi legrégibb térkép Lázár-féle, 1553-iki kiadványa már feltünteti Földvárt és ennek nyomán Andter 1684. évi mappája is, valamint Krekvitzé szintén jelzi. Az 1699-ből való török határmappán Csurog fölött a Tisza mellett jelezve van egy antiqum reductus (sáncz) gradistye. Ez a mai Földvár, de még nem falu. Marsigli a római sáncz végén a Tisza mellett egészen földből s mocsárból képezett szigeten tűnteti fel Veldvárat. A sáncz két darabból áll s hossza 170 öl. Valószínűleg a római sáncz védelmére, a mocsári és tiszai rablások meggátlására készítették. Szemben a Tiszán túl Borgios sáncz (Borjas sáncz) van feltüntetve. 1639-ben a földvári török őrség – a szegedi szandzsákba betört – rablócsapatot megverte. 1652-ben Wesselényi Ferencz urbáriumában, bácsmegyei szerb falvakként Földvár, Alsókula, Cservenka említtetnek. E falvak birtokába 1655-ben Wesselényi Ádámot iktatja be a garamszentbenedeki apátság. A török korszak után a csatorna balpartján levő török várromokkal telt halomra, a mostani Gradistyére egy Majstrolin nevű szerb telepedett le családjával. A föld termékenysége 45másokat is ide vonzott, a kik felelevenítették a régi Veudvárat és Gradistyén szerb templomot építettek. 1715-ben Udvar (helyesebben Fudvar, Földvár), Szenttamás és Csurog határőrvidéki helyek voltak. 1717-ben a katonaság ökreit legeltették Földváron. 1728-ban Földvár katonai sánczban a főkapitány Sztojko Runity volt. Van két század (egy lovas, egy gyalogos) katonája. Földvárhoz tartozik ekkor Szentandrás, Béla puszta és Botrának egyik fele, míg másik fele Becséé. 1751-ben, mint a többi tiszai katonai sánczok, Földvár is felszabadúl s a tiszai korona-kerületbe kerűl. Lakossága szerb, csak későbben telepednek le itt magyarok. 1773-ban épűlt fel Földváron a mai szerb templom. 1806-ban szervezték a római kath. lelkészséget. 1833-ban pedig a r. kath. templom épűlt fel öt öl magas parton. Ipara már ekkor fejlett volt. 1818-ban kaptak czéh-szabadalmat a takácsok, asztalosok, lakatosok stb. Különben pedig koronauradalom volt. 1848-ban a koronai kerülettel a vármegyébe kebeleztetett be. – 1848 júliusban Földvárt a szerbek bevették, a lakosság menekűlni kényszerűlt, de 1849 szeptemberben ismét visszajöhettek. 1870-ben a koronakerülettel együtt megváltotta magát a földesúri terhek alól. A község határa 14,514 kat. hold, ebből a községé 5390; újabban ezt fölosztották a közbirtokosok között, mint legelő-jutalékot. Határában nyilvántartatnak a bácsföldvári szállások. A róm. katholikus templomon kívűl a gör. keletieknek is van itt templomuk, mely 1790-ben épűlt. 1848/49-ben az egész község tűzvész martalékává lett. A község határában látható kb. tiz méter magas dombot a lakosok csonthalomnak nevezik. A községben Népkör, Olvasókör, Szerb olvasókör, kath. olvasó-egylet, r. k. földmíves ifj. egylet; önkéntes tűzoltó-egylet és takarékpénztár áll fenn. Az 1900. évi népszámláláskor volt Bácsföldváron 6600 lélek, 1174 házban. Anyanyelv szerint 3795 magyar, 52 német, 2739 szerb, stb., vallás szerint 3624 róm. kath., 2676 gör. kel., 128 izr. stb. Van posta- és távíróhívatala, vasútja és három országos vásárja.
