Begecs.
Begecs.
Begecs. Az újvidéki járásban fekszik, közel a Dunához, Bánostorral majdnem szemközt. Steltzer szerint a régi Begecs falu néhány kilométerrel feljebb volt a Duna mentében, inkább nyugat felé. A helységet már egy 1543. évi kalocsai érseki dézsmajegyzék is említi, és neve előfordúl a török defterekben is a bácsi nahijéban. Igy 1553-ban Iloka és Futak közt Bekincs, 1561-ben Bekecse. Bács vármegyének 1699. évi összeírásában szegény kis telep vagy puszta volt öt parasztcsaláddal; mellette volt Kúva négy gazdával, fölötte Kerta 30 gazdával. A futaki uradalom 1703. évi névjegyzékében még nincsen felemlítve, hanem 1718 óta rendes faluként szerepel az uradalomban máig. Különben vármegyei adójegyzékekben már 1715-ben fel van sorolva. 1717-ben az újból alakuló Bodrog vármegyébe osztották be. Midőn a futaki uradalom Gavriánitól a Csernovics család birtokába jutott, az utóbbi 1755-ben a még hátralevő tíz ezer forint fejében Begecset adta zálogba Gavriáni özvegyének. Csernovicsék 1759-ben Begecs faluval úrbéri szerződést kötöttek, de később sokszor károsítják e falut. Igy Kerta pusztát az uraság újabban Glozsánnak adta bérbe, sőt a falu határának egy részét is magának foglalta le, az adót pedig nem szállította le. Ezt és egyéb úrbéri panaszait 1768-ban a falu egyenesen a király elé terjesztette s Bács vármegye még 1771-ben is vizsgálatot tartott ez iránt. A múlt század elején a gróf Brunszvik családé volt. Begecs határa 7567 kat. hold. Ebből 585 kat. hold, jórészt legelő, a községé; gróf Chotek Rezső futaki uradalmához tartozik 4121 kat. hold. – Az 1900. évi népszámláláskor 2244 lélek volt itt 410 házban. Anyanyelv szerint magyar 12, német 35, tót 168, szerb 2012, stb. Vallás szerint róm. kath. 27, gör. kel. 2024, ág. ev. 175 stb. Begecs határában két ősrégi telep nyomai láthatók. Az egyik Kúva, vagy Kúvavára egy szántóföldnek használt dűlő neve Begecstől délfelé Bánostorral szemben. Itt volt Kr. u. a III. században az Onagrinum nevű római táborhely. Ezt a táborhelyet, a mely az Idatius-féle Fasti szerint a szarmaták földjén 294-ben épűlt, a Duna bácskai oldalán Bononiával (Bánostor) szemben, Fröhlich Róbert a Begecs határában levő Kúva-vára nevű dűlőben megtalálta, a hol rengeteg tégla volt és van még ma is, jóllehet hogy 1838-ban kocsiszámra hordták el belőle a község szerb temploma építésére. Bizonyára egyike volt ez azoknak a pontoknak, a hol a barbár szarmaták a rómaiakkal érintkeztek. Hihetőleg valami barbár neve is volt, melyet a római katonák, talán hasonló hangzása miatt, a furcsa Onagriumra (azaz vad szamár) fordították. Ez a táborhely Diokletianus császár idejében épűlt és rendeltetése bizonyára az volt, hogy a rómaiaknak a szarmaták ellen intézendő háborúviselést és az esetleges vereség után a visszavonulást 59a Dunán könnyítse és biztosítsa. Az itt talált romok között szilárdan álló alapfalak is vannak. Őseink az itt talált régi római tábor maradványairól a sok tégla- és kőtörmelék miatt Kő-nek nevezték e helyet. Régi térképeken (1553, 1556, 1596-ból) Bánostorral, a hajdani kői prépostság és káptalan székhelyével szemben, egy Kevú, Kow, Kew nevű helyet találunk itt. Mostani Kúva neve, úgy látszik, a hajdani Kői káptalan emlékét őrzi. A községben fennálló gör. kel. szerb templom 1838-ban épűlt. Van itt „Szerb földmívelők szövetkezete.” A lakosság egy része a szerbvászon és tyilim-szövéssel foglalkozik. A Tatarnica dűlő nevéhez azt a hagyományt fűzik, hogy azon haladtak át a tatárok. A községet 1876-ban az árvíz sújtotta. A postája, távírója és vasúti állomása Futak.
