Boldogasszonyfalva.
Boldogasszonyfalva.
Boldogasszonyfalva. A zsablyai járásban van, Zsablyától éjszaknyugatra. Hajdan Boldogasszonyfalva, s ezt a nevét szerb fordításban (Goszpodince) a legújabb ideig viselte a község, míg az 1904. évi miniszteri rendelet eredeti régi magyar nevét visszaadta. 1410-ben Bódogasszonytelke név alatt szerepel, a Keresztúri család birtokaként. 1655-ben Wesselényi Ádámot iktatták Goszpodincze birtokába. A törökök kiűzetése után kamarai birtok lett és az 1702. évi összeírás szerint a kamara bérbe akarta adni. 1745-ben 22 család lakott itt. 1746-ban a volt szabadkai határőröket telepítették ide, mi által e falu is katonai sánczczá lett. A tiszai határőrvidék feloszlatása után Goszpodincze is az 1751. évi tiszai kerületi szabadalmakban részesűlt. 1769-ben a csajkások közé vették fel. 1770-ben a siákok (gör. kel. vallású nép Dalmácziából és Boszniából) telepedtek itt le. 1790 óta Goszpodinczén második szerb plébánia van. 1849-ben a falu és a templom leégett, de 1850-ben újra felépült. A csajkás határőri miliczia 1873-ban megszünvén, e község is a vármegyébe kerűlt. Van itt két pénzintézet és egy szerb olvasókör. A község határa 8953 kat. hold, melyből a községnek 3300, a kincstárnak 252, az angol-ausztriai banknak 1419 hold birtoka van. Az 1900. évi népszámláláskor itt 3495 lélek volt 704 házban. Anyanyelv szerint 161 magyar, 350 német, 66 kisorosz, 2906 szerb. Vallás szerint 1862 róm. kath., 41 gör. kath., 2895 gör. kel., 303 ág. ev., 14 ref., 54 izr. A posta, távíró és vasúti állomás helyben van.
