Jánoshalma.
Jánoshalma.
Jánoshalma. A bácsalmási járásba tartozik, 1904. előtt Jankovácznak nevezték. Régi neve Csőszapa volt, de az 1580. évi török defter szerint Jankószállás is. A török hódoltság idejében török erőd volt. Igy 1626-ban egy török pasa panaszolja, hogy a padisahnak e bácskai jankováczi vára ellen néhány száz lovasból álló magyar csapat jött prédálni. 1631-ben bácsmegyei Jankó Deördön János és 92Péter elhalálozása után a királyra jutván, ezt a nádor most Berenthei Gáspárnak, Katona Tamásnak s Jelenei Jánosnak adományozta. 1638-ban a szegedi livába tartozott Jankovácz vára, a hol a halasiaknak dolgozniok kellett. 1649-ben a belgrádi püspök okt. 13-án a jankováczi Szt. György templomban 324 r. kath. egyént bérmált meg. Egy 1679. évi versezet, Kecskemét város jegyzőkönyvében, így szól a jankováczi törökökről: „Jankói és paksi bajazid agával, jőnek nagy csoporttal három nagy zászlóval, jól megrakodának zabbal és árpával, de jól nem lakának az város borával.” 1683 szept. 21-én ír a bajai kádi a jankováczi agának, hogy a halasi bírót hozzá küldje. 1864-ben ezeket írja Musztafa szegedi dizdár: „Jankovácz városi szegény alattvalók hátramaradt adójukat Szabadkára behozzák, ennélfogva ezek ne bántassanak.” Bács vármegye 1699. évi első összeírásában a bajai járásban Jankova is fel van sorolva, 16 gazdával, a kik 52 hold szántó- és 22 hold árpaföldet míveltek. A Rákóczi-féle hadjáratok alatt elpusztúlt s az 1714. évi adóösszeírásban csak 10 adózó volt Jankováczon 6 családban (Páncsics, Mamuzsics, Bumbity, Ivakovity, Pérsity, Pándity). Jankovácz ekkor puszta számba ment és 1724-ben is az, melyet ekkor a felsőszentivániak évi 20 frt. bérért tartanak, de a melyet a kamara be akart telepíteni. Gombos Gábor kamarai adminisztrátor 1731-ben, magyar nyelvű szerződésében Jankovácz vagy Jankó pusztára megszállókat keres a távolabbi vármegyékből. 1733-ban a plebánia, 1788-ban a Szent-Anna templom épült fel Jankováczon. 1736/7. évekre Jankovácznak 206 frt. hadi és 93 frt. vármegyei háziadója volt. 1739-ben is Jankó, vagy Jankovácz említtetik. Az 1768. évi kamarai térkép szerint Jankováczon 234 magyar család lakik, van körülbelül 110 telek, de a határ keleti része Halassal vitás. 1785-ben Jankováczon az úrbéri szerződés szerint 272 1/4 telek volt elfoglalva és még 7 3/4 üres, tehát öszszesen 280 telek volt itt, 346 magyar gazdával és 42 házas zsellérrel. Az 1829-iki canonia visitatio szerint 1787-ben kincstári birtok volt a jankováczi uradalom, az 1800-as évek elején báró Orczyé volt, a ki vásárjoggal mezővárosi rangra akarta emelni Jankováczot. 1808-ban tényleg azzá lett, mert az 1848 előtt használt pecsétjén (belsejében 15 boglya széna áll 4 sorban) írott betükkel ez olvasható: „Jankovatz mezőváros pecsétje 1808.” 1816-ban még báró Orczy József özvegye birta Jankovácz mezővárost Máda, Kisszállás, Ivánka pusztákkal együtt, míg végre az 1840-es években Stametz-Majer János bécsi bankár vette meg és most unokái: Herczeg Boncompagni-Lu-Doirsi Józsefné s gróf San-Martino Henrik birják. Az övék a báró Orczy-féle kastély is. Nagy birtokos itt a kalocsai érsekség is. Ipara elég virágzó volt már a múlt század elején is. A takácsok 1822-ben, a kovácsok, kerékgyártók, szabók stb. 1841-ben kaptak czéhszabadalmat. Jankovácz határrészei: Gyékényes, Hergyavicza, Kőhegy, Parlagok, Halmok, Szentkáta, Bogár. A község körűl Banka, Fehér, Gócs, Sikáros, Teréz nevű régi halmok vannak. A községnek régibb pecsétei a szomszédos Szeged mintájára szintén felvették a zászlós húsvéti bárányt, feje fölött fénykörrel s 3 csillaggal. „Jankováczi faluia pecsettese.” Használva 1765–67. Van a községben két társaskör és egy olvasókör, két takarékpénztár, egy hitelszövetkezet és egy téglagyár, a mely Magyar István és társaié. Az 1900. évi népszámláláskor itt volt: 9370 lélek, 1859 házban. Anyanyelv szerint 9324 magyar, 50 német. Vallás szerint 9072 r. kath., 260 izr., 30 ref. A község határa 33,677 kat. hold. Ebből a községé 1321 hold, San-Martino testvéreké, Henrik és nővére Arduina, férj. Boncompagni Ludovici herczegnő tulajdona, 11,825 hold (nagyrészben erdő, rét és legelő). Határába tartoznak Kéles és Terézhalom. Van posta- és táviróhivatala és három országos vásárja. Két elpusztúlt helység nevét tartották fenn az oklevelek e vidéken. Az egyik Csősz, vagy Csőszapa, a Nagyvölgyi család birtoka volt és később a Pekrieké lett, – a másik Zside falu, mely 1402-ben a Tőttös család birtokaként van említve.
