Katymár.
Katymár.
Katymár. A bácsalmási járásban van. Nevével először 1388-ban találkozunk, a mennyiben egy följegyzésből megtudjuk, hogy Tőttös László birtoka volt Kachmar, melynek lakosait Geszti emberei megtámadták. 1390-ben Bodrog vármegye bizonyítja, hogy Haraszti Benedek Tőttösnek katymári és garai jobbágyain hatalmaskodást követett el. 1393-ban Tőttösnek Katymárban volt méneséből egy kún ember lovakat hajtott el. 1394-ben újabb hatalmaskodási pörben említtetik Tőttösnek kachmar-i birtoka. 1406-ban Pál bátai apát emberei 93Tőttösnek a bajai vásárra menő kachmári jobbágyait Szeremlére hajtották. 1416-ban Zsigmond király utasítja a kalocsai káptalant, hogy azt a hatalmaskodást, melyet Farki György madarasi tiszt, Tőttös özvegyének, Orsolyának katymári és szentgyörgyi birtokain elkövetett, vizsgálja meg. 1420-ban Kakmar Tőttös fia János birtoka volt, honnan négy ökröt hajtottak el Ozorai Pipó emberei. 1424-ben is Tőttös birtoka. 1428-ban ismét hatalmaskodások történtek Tőttösék Katymár nevű birtokain. Ugyanez évben a szabadkaiak is több ízben hajtottak el marhákat Kachmárról. A kalocsai érsek Tőttösnek, katymári jobbágyait 1450-ben az ő érseksége idejére a papi tized alól felmenti. Csánki 1466-ban Kathmar és 1499-ben Kathymar névalakban említi. Bodrog vármegyének 1520. és 1521. évi dézsmajegyzékében Kajánd, Pathala, Kachmar, Eszter egy csoportban vannak felsorolva. A Kisvárdaiak, mint a Tőttösök jogutódai, Bodrog vármegyei birtokaik elfoglalása ellen tiltakoznak 1574-ben, mely alkalommal is, Katymár említtetik. A török defterek a zombori nahijében sorolják fel 1590-ben 22 adózó házzal. 1598-ban Kachmár szerb faluból a lakosság Esztergom vidékére költözött. 1640-ben Lipcsey Bálint neje Joó Magdolna ellentmond Katymár beiktatásánál. Milojkovics Miklós, másképen Horváth, 1641-ben nádori donáczió útján kapta Katymárt. A beiktatásnál ellentmondott Balassa Ferencz és Lipcseiné Joó Magdolna. 1663-ban Bory Mihály, Dvornikovics Miklóst és Szalatnyai Horváth Györgyöt vezetik a birtokba. Ennek ellentmondottak Szelepcsényi György, Gyürki György és Szántó János. A bácsmegyei 1699. évi összeírásban nincs benne, de 1714-ben ismét falu volt a bajai járásban. 1715-ben 14 gazda, 1718-ban csak 3 zsellér lakott Katymáron. Az 1724. évi Czobor-uradalmi összeírásban fel van sorolva Kaczmar is. Van jó földje, mocsarai szintén vannak, fája azonban nincs; nyolcz telepese van, a kik 130 frt. árendát fizetnek. 1727-ben is faluként említtetik. Cothmann 1763-ban azt mondja, hogy Katymár falu Sára pusztát tartja bérben, de erre nincs szüksége, mert a hozzátartozó Felső-Roglaticza pusztával elegendő határa van. Az 1768. évi kamarai mappán a mai helyén van feltüntetve. 1763 után telepítették be bunyeváczokkal. Területe 7815 hold. A lakosság nagy része ez idő tájt szegényes, hitvány házakban és földbe vájt gödrökben lakik. A falutól keletre, Madaras mellett elterülő föld Felső-Roglaticza puszta. 1800-ban Latinovics József és János vették meg Katymárt a kincstártól s „katymári” előnevet is kaptak. Ők építtették a róm. kath. templomot 1807-ben. Ezt 1902-ben a hívek kibővíttették, mikor régi sírokra bukkantak, a melyekben sarkantyukat és cserépedényeket találtak. 1846-ban Latinovics Sándor özvegye Katymárt mezővárossá kéri tétetni két orsz. vásárral. Katymár a Latinovicsoknak legszebb birtoka. Nevezetes, párját ritkító uri kastélyáról és értékes, 14,000 kötetes könyvtáráról. Katymár régi pecsétje 1744-ből való. A község határa 10,087 kat. hold. Az 1900. évi népszámláláskor Katymáron volt 4642 lélek 850 házban. Anyanyelv szerint 368 magyar, 2562 német, 1689 bunyevácz, 17 szerb, stb. Vallás zerint 1551 róm. kath., 17 gör. kel., 75 izr. Van postája, táviró-hivatala, vasútja és egy országos vásárja. A lakosság polgári kaszinót, kath. olvasókört, polgári olvasókört, még egy kaszinót, s három temetkezési egyesületet tart fenn. Van itt tejszövetkezet, vajgyár, téglagyár és homokbánya is. Katymár határában volt, Regőcze felől a hajdani Acsa helység, a hol már a XIII. század végén több birtokos családot ismerünk. Acsai Simon fiát Jánost, Milós fiait Pétert és Pált, továbbá Kelement és Kelemenest. Később a falu elpusztúlt, lakói elhagyták. Mint gazdátlan jószágot kérte és kapta Károly királytól Becsei Imre fia Tőttös. 1341-ben Gebartot iktatták be egy itteni birtokrészbe. 1400-ban is a Tőttösök birtoka, de a Kajándi család is igényt tart reá. A Tőttösiek kihaltával szintén a Várdaiakra szállott. Katymár határában szerepelt Szent-László község is, mely 1346-ban szintén a Tőttösieké volt, melyet ekkortájt a hájszentlőrinczi prépostság páli birtokával cserélt el a család. 1457-ben a Szent-Lászlói Tamás család az ura, mely itteni birtokát a pálosoknak adományozza. E helység neve ez időtájt számos család előneveként szerepel és pedig: 1407-ben szerepel a Szent-Lászlói Forró, 1448-ban a Kelcz, Nyakazó, Nagy, Bíró, 1464-ben a Csókás, 1466-ban a Bolygó, 1472-ben a Csalk és a Fekete és 1482-ben a Farkas család előneveként. – Ugyane tájon feküdt Miske is, mely 1431-ben a Geszti család birtoka volt. Ez volt a Miskei család névadó községe, mely 1464-ben már itt szerepel. – Ugyancsak e vidéken feküdt 1431–82 között Székfély, a Geszti család másik birtoka.
