Madaras.
Madaras.
Madaras. Nagyközség a bácsalmási járásban, Bácsalmás alatt, a Jezer-tó mellett. Hajdan kún telep volt, s hihetőleg ez volt az 1377-ben comes Kumcheg fiainak birtoka gyanánt emlegetett possessio Madaras. 1391-ben Bodrog vármegye a területén levő gonosztevőket összeírván, többi között Tompa Lászlónak (Ladictus Tompa) madarasi jobbágyaiból is kettő kerűlt e jegyzékbe. 1403-ban Zsigmond király Madarast királyi birtokként (a melyet Bács vármegyében említi) Miklósnak, Kállai Leukus fiának adományozza és őt a kalocsai káptalan által annak birtokába be is vezetteti. De 1406-ban már ismét Bodrog vármegye intézkedik a Madarasra szökött jobbágyok iránt. Ez alkalommal e helység bírája, Miklós említtetik, és lakossága hospites néven szerepel az okíratban. 1410 és 11-ben Ozorai Pipó birtoka volt, és a vármegye ennek itteni tiszteit megbírságolja. Tőttös László panaszolja 1411 decz. 18-án a vármegyei gyűlésen, hogy Ozorai Pipó madarasi tisztjei az ő báthori birtokáról erőszakkal több lovat elhajtottak. 1416-ban Tőttös László özvegyének panasza szerint egy jobbágya Szentgyörgyből Madarasra szökött. 1439-ben Albert király Madarast Hunyadi Jánosnak adta zálogba, a mi ellen a Kállaiak tiltakoznak, hivatkozván Zsigmond király adományára. De tiltakozásuknak nem volt foganatja. Madaras várost még 1499-ben is Bodrog vármegyében említik. További birtokviszonyai okmányilag még nem bizonyíthatók; de valószínű, hogy Szabadkával közös sorsa volt. Igy 1456-ban Szilágyi Mihályra, attól Mátyás királyra szállott. 1464-ben Mátyás király, rokonának, Dengelegi Pongrácz Jánosnak adományozta és ennek magvaszakadtával, e család birtokait 1501-ben Korvin János kapta, a ki ismét 1504-ben Enyingi Török Imrének adja. 1518 és 1519-ben Ujlaki Katalin (Pongrácz leánya) tiltakozik az ellen, hogy a király az ő Csongrád vármegyei Madaras nevű városát eladományozza és Török Imre s fiai ezeket birtokba venni merészeljék. Dózsa pórhadainak leverése után, 1514-ben, Bornemisza János nagy hadával épen Madarason szállott meg. A török hódoltság korában is többször találkozunk e helységgel. Így az 1580–82. évi defterek a szabadkai nahijében sorolják fel, 44 adózó házzal, a mi akkor már jókora helység volt. 1598-ban Madaras szerb falu lakossága Esztergom vidékére költözött. 1663-ban nádori donáczió útján, Madaras Bory Mihály, Dvornikovics Miklós és Szalatnyai vagy Horváth György birtokába jutott. Egy 1665. évi összeírás régi érseki birtokként említi. A török korszak vége felé elpusztúlt és egy 1697. évi összeírásban csak pusztaként szerepel. 1712 aug. 1-én Madarász pusztát Bács vármegyében Osztroziczki Imre kapta nádori adomány útján. 1733-ban pedig a Billard család vette meg. 1743-ban Csiszovszky Ferencz szabados vállalkozott arra, hogy Madarász és Sára pusztákat betelepíti. 1751 aug. 24-én Mária Terézia Borsodi Latinovics Péter, Bács vármegye másodalispánjának s nejének, báró Bernyakovics Annának adta el Madarász pusztát, a mely már addig is 17,000 frtért Latinovicsnak zálogképen volt lekötve. Ez most még 6,000 frtot fizetvén, e pusztát összesen 23,000 frton örökösen szerezte meg, a maga és férfiutódai számára. Azóta egyrésze a mai napig a Latinovicsok birtokában van. A Latinovicsoktól újabban részt szerzett a Hahn család is, melynek itt úrilaka van. Madaras még 1786-ban is puszta volt, Fridrik szerint 1770–1782 között telepítettek be vegyesajkú lakosokkal; a németek később jöttek. Elmann szerint 1790-ben volt a telepítés. De ez adatok nem helyesek. A telepítést 1787-ben fejezték be; ez évi július hóban újólag betelepített praediumként szerepel, s ekkor kapta első pecsétjét is, melyen a falu szervezésének éve: 1787 áll. A róm. kath. lelkészséget 1789-ben állították fel, temploma pedig tíz évvel később, 1799-ben épült. A falu határa 158 telekből állott, lakossága pedig túlnyomóan magyar volt. 1820-ban 2000 róm. kath. magyar és 787 bunyevácz lakott itt. A Madarashoz tartozó Sanacz pusztán, egy ősi földvár maradványa mellett, négy őshalom látható. Roediger a községtől délre, a Kígyós bara mellett, a községi legelőn 72 sírdombból álló temetőt vizsgált meg. A szélső dombok igen magasak, a középső sorban vannak az alacsonyak. E sírdombok azonban már ekkor is fel voltak dúlva. A lakosság három temetkezési egyletet, 109egy munkás-egyletet, egy róm. kath. olvasókört és egy pénzintézetet tart fenn. Van itt gőzmalom is. A helység határa 9086 kat. holdból áll; ebből 1181 hold a községé. Madarashoz tartozik Göböljárás puszta és Újmajor. Az egyes határrészek nevei: Rosszkút, Nagykút, Baglyas és Hegyeshatár. Az 1900. évi népszámlálás szerint Madarason 5653 lélek volt, 1134 házban. Anyanyelv szerint 5148 magyar, 500 német, 6 szerb, 4 tót. Vallás szerint 5563 róm. kath., 4 gör. kel., 2 ág. ev., 16 ref., 74 izr.
Ószivácz. – A görög keleti templom.
Ópalánka. – A görög keleti templom.
Palánka.
1. A gőzkomp.
2. A dunai sétahely.
3. Mezei Károly szobra.
4. A téli kikötő.
