Monostorszeg.
Monostorszeg.
Monostorszeg. Az apatini járásban, Bezdán és Apatin között, a Duna mellett fekszik. Ezt a helységet, az 1720-as években, az eltünt régi Bodrog városnak is tartották. Azelőtt csak Monostor volt a neve, de 1725 óta már Monostorszegnek írták. Régibb történetéről több említésre méltó adatunk van. 1327-ben Szent-Péterről nevezett apátság volt Bodrog mellett s ennek apátja Márton (abbas de S. Petro de districtu Bodrogiensi) perben volt a szintén Bodrog mellett, egy dunai szigeten fekvő Szent-Kereszti paulinusokkal bizonyos Hotyas nevű tó miatt, a mely ugyanazon a szigeten volt és a paulinusoktól használtatott. A kalocsai érsek vikáriusa, az okiratok és a kihallgatott tanúk vallomása alapján, e tavat az apátnak ítélte oda, a mint azt régebben is joggal bírta, s ennek birtokába az apátot mindjárt be is vezettette. 1332-ben a szent-kereszti prior is belenyugodott ez itéletbe és e tavat továbbra is a Bodrog melletti szent-péteri 114apátság birtokában hagyta. Ez alkalommal Péter volt az apát „monasterii Scti Petri prope Bodrugh.” De ezért ez a tó még sok pört okozott később is, sőt nemsokára Miklós macsói bán Kőszeg, (most Batina) várához csatolta, de 1337-ben a bodrogvármegyei közgyülésen felvilágosíttatván, ismét visszaadta a Bodrog melletti Szent-Péter apátságnak (monasterio S.-Petri prope Bodrog.) Ez az apátság 1338-ban is szerepel Papi és Hetes birtokok szomszédjaként (a mai Bácskertes határában). 1365-ben András apát újra pörben állott e tó miatt. Ez alkalommal bizonyára a klastromhoz épült faluról van szó, midőn az apát „possessio sua Monostor”-ban megidéztetik. A tavat 1366-ban Kont nádor a paulinusoknak ítélte oda. Az utóbbiak e nádori ítéletet 1379-ben, a királytól is megerősíttetik az apát ellen (contra abbatem ecclesiae S. Petri de juxta Bodrog.) 1382-ben I. Lajos király adományából az óbudai Klarissza-apáczák kapták meg s még a XV. században is az övék maradt e részük. 1497-ben ismét Monostor néven találjuk felemlítve a szent-péteri apátságot (abbas monasterii beati Petri de Monostor), a mely Papi miatt határpörbe keveredett. Az eddigi adatokból világos, hogy a Szent-Péterről nevezett apátság vagy monostor Bodrog város mellett volt és hogy egyszerűen Monostornak nevezték. Az 1803, 1816 és 1828 években tartott kanonika vizitáczió iratai szerint Monostorszeg falu határában a Bodrog pusztában, az Obrovácz erdőben és a Stari selo vagy Ó-Monostor máskép Bodrog-Monostor nevű határrészekben, romok vannak, a melyeket az apátság romjainak tartanak. E szerint a mostani helység a régi apátság vagy monostor tőszomszédságában, vagy a telek végében épűlvén, kapta Monostor-szeg nevét. Egy 1522. évi Bodrog vármegyei dézsmalajstromban Bodrog város után közvetetlenűl ez a Monostor is fel van sorolva, hanem már jelzővel, t. i. Bodrog-Monostor néven, 10 adózóval. Ugyanez évben Zond körűl egy már 1382-ben fennállott Monostorszeg is fel van sorolva, de Bács vármegyében, tehát Apatin alatt. A török defterek a zombori nahijében sorolnak fel egy Dolni- (azaz Alsó-) Monostort 1570 körűl 3, és 1590-ben 9 adózó házzal. Bátmonostor volt a Felső-Monostor. Az 1699. évi vármegyei első összeírásban Sterbácz és Pasináda között sorolja fel Monostort (tehát a mai Monostorszeget) 36 adózó gazdával. Marsiglinek ez időbeli térképén is egyszerűen Monostor néven van feltüntetve, a Duna mellett, (de a mai Monostorszegnél délibb helyen.) Müller I. 1709-ben kiadott térképén Monostor szintén Kolut alatt van, hanem egészen keletre, majdnem a Mathias barának elnevezett Kígyós folyó mellett. Igy tünteti fel 1717-ben Schenk Péter mappája is, hibásan. Egy 1702. évi kamarai összeírásban Pasinada és Sterbacz mellett Alsó-Monostornak van nevezve. Az 1715. évi adóösszeírásban Zombor és Bukcsinovics között van Monostor felsorolva, 17 adófizető gazdával. 1718-ban Alsó-Monostornak íratik 41 adóköteles gazdával, de Nagy-Monostornak (major) is, a melyre 1718–19. évben 88 dikát róttak. 1722-ben Monostorban 48 gazda lakott. 1724-ben Nagy-Monostor, másképen Bodrog, népes hely volt, 46 gazdával. Szomszédjai voltak keletről Borthan puszta, nyugatról a Duna, éjszakról Sterbácz és délről Monostor puszta. Ide tartozott Hetes puszta és a Veresmarttal szemben levő dunai sziget. Az összeírás szerint „az a hely, a hol most a nagymonostoriak laknak, azelőtt Bodrog helység volt, ez pedig híres volt vala és területének egy része a Veresmarttal szemben levő szigeten volt, melyet a veresmartiak ma is Bodrognak neveznek.” Nagymonostor 240 forint évi földbért fizet az uradalomnak. Tőle délkeletre akkortájt Passina-ada falu is feküdt. 1725–27. évi adóösszeírásban már Monostorszeg néven van említve Sterbácz és Pasinada között, 70 adózó gazdával. Az 1746-ban használt régibb pecsétjén „Sigil. Comm. Monostoriensis” körűlírás volt. De az 1770-ben használt pecséten már „Sigil. Monostorszeg” áll. Müllernek 1769. évi mappáján mégis Bodrog-Monostor van a Duna mellett feltüntetve, s alatta Etes (Hetes). 1770 október 23-iki összeírás szerint 262 gazda és 13 zsellér lakott itt, és Pasinada meg Grubasevity puszták tartoztak ide. 1772 augusztus 3-án úrbéri rendezés czéljából összeírás volt itt, s akkor 253 telkes gazda lakott benne és 28 zsellér. A Ferencz-csatorna dunai nyílása Monostorszegnél volt, de midőn a Duna 1822-ben a gátat áttörte, fölfelé kellett azt vezetni Bezdánig. Ipara már ekkor jelentékeny volt: a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, molnárok, halászok 1825-ben kaptak czéhszabadalmat. 1826-ban Monostorszeg lakosságának nagyobb részét róm. kath. illírek vagy sokaczok teszik, csak kevés itt a német. Határába tartoznak Grubasevity és 115Pasinada kamarai puszták. 1836-ban Monostorszegnek 501 házban 4296 lakosa volt. A helység pecsétjén egy nagy kereszt áll s ennek egyik oldalán tőr, másik oldalán kulcs látható. Csak a körűlírás változott. Így az 1740-es években használt pecséten „Sigill. Comm. Monostoriensis” állott, 1770-ben „Sigill. Monostorszeg.” A pecsétnyomó 1820-ban megújíttatván, ezt az évszámot is a kép alá vésték, de a körűlírás ismét a régibb lett: „Sigill. Comm. Monostoriensis.” A róm. kath. parókia 1722 óta áll fenn. A templom Péter és Pál apostolok tiszteletére van szentelve. 1752-ben épűlt, 1806-ban megújították és bővítették. Monostorszeg határában a királyi kincstárnak 8576 kataszteri hold földbirtoka van, a községgel közösen 488 h. legelője és 124 h. hasznavehetetlen földje; magának a községnek külön 586 holdja van. Azonkívül Vámoscher Nándornak 700, Roheim Károlynak 483 és a Ferencz-csatorna-társaságnak 243 h. földje. A helység összes határa 14,833 kat. hold. Monostorszeg határában Gubicza Kálmán több őskori telepre akadt. Ilyen először az Opeljenik nevű, téglavetésre használt dűlő, mely közvetetlenűl a Ferencz-csatorna alatt terűl el s őskori emberi telepnek bizonyúlt, továbbá a Crna-bara-menti telep a Ferencz-csatornán túl, a Szauerborn-féle telep a téglavetőnél, a Kígyós menti telep, a Sztára-szeló telep a Sziga mentén (Ez a régi Pálos kolostor helye. Itt is őskori telepre akadtak), a Dunamenti telep a községtől délre, a Monostorszeg határában levő Runyevácz nevű homokdomb, mely állítólag a török korból való. A szőlők között egy Klisza nevű dűlő van. E helyen római téglákat találtak. Talán egy dunai átjárót védelmező római őrhely volt itt, mint Onagrinum. Végül a község belsejében, a házhelyek között is találtak őskori tárgyakat. Az 1900. évi népszámláláskor Monostorszegen volt 5403 lélek 901 házban. Anyanyelv szerint: 1038 magyar, 1226 német, 5 tót, 69 oláh, 9 szerb, 3056 dalmát és sokácz. Vallás szerint: 5256 róm. kath., 36 gör. kel., 7 ág. ev., 16 ref., 87 izr. Határához tartoznak Karlicza, Klisza és a Ferencz-csatornai gyártelep. Dűlői között Bortány a hajdani Bortány vára emlékét és romjainak némi maradványait őrzi. A Bodrog szigeten pedig pálos kolostor állott. E helyeken s a község határának több pontján találtak hajdan leleteket, a melyeknek egy részét a vármegyei múzeumban őrzik. A posta és gőzhajó-állomás helyben van, távíró és vasúti állomása Zombor. Monostorszeg határában nagy történelmi emlékű helyek voltak, így: Bartán hajdan várhely volt, castrum Barthan, mely 1480-ban a Nagyvölgyi László özvegyét uralta. A katonai térképeken, a Ferencz-csatorna éjszaki partján, a monostorszegi határban levő Bortány-pusztát jelöli meg Csánki az egykori vár helyeként. Erről a várról nagyon kevés hiteles adatunk van, úgyszólván egyetlen határozott megjelölése a várnak az a Mátyás király korából fennmaradt 1475. évi oklevél, melylyel Szilágyi Erzsébet megparancsolja a Barthan vár várnagyainak (castellanis castri Barthan), hogy a szomszédos falvak területén a jogtalan vámszedést abbahagyják és az így okozott kárért elégtételt adjanak. Barthan falu említésére azonban már sokkal korábban, 1323-ban akadunk, a mikor egy Joh. fil. Egydij de Barthau nevű nemes szerepel. Újabb említése 1347-ben van Lajos király oklevelében, melylyel Bartháni László fiait, Jánost és Pétert, a kunokkal való összeesküvésük miatt összes birtokaiktól megfosztja és azokat, köztük Bartánt is, Becsei Tőttösnek adja. A Bartháni család többi tagjai azonban, mint később kiviláglik, megtartották itteni részüket, sőt Bartháni Peres Mihály 1367-ben birtokot kap még Aranyanban is és 1368-ban királyi emberként szerepel. A Barthániak 1404-ben ismét magukra vonják a király haragját, mert Miklós erdélyi vajdával szövetkeztek; ezért Zsigmond király megfosztja a Bartháni Pereseket birtokaiktól és azokat Gyula Franknak és Németi Jánosnak adja. A Peresek azonban később, a mikor Zsigmond király a vajdával kibékűlt, ismét visszaszerezték részben a jogaikat. Egyik Bartháni részbe 1330-ban a kalocsai káptalan Maróthi Jánost iktatja be. 1441-ben Nagyvölgyi László egy másikba. Ámde további nyomokat a Peresekről nem találunk s a mikor 1445-ben Nagyvölgyi Lászlót ismét más részbirtokába helyezik át, már csak egyedűl szerepel. Bartán földjére a XV. század elején jogot tartottak a Marótiak, kik 1430-ban ítéletileg el is nyerték a vitás részt. Igényt tartottak itt birtokra a Farnasi Veresek is. 1448-ban a Vizvölgyi csalás és 1460-ban egy Nagy nevű nemes bukkan fel, kik a bartáni előnevet használják. A Nagyvölgyiek szintén a bartáni előnevet vették fel s ebből a családból való az a Nagyvölgyi László, a ki 1468-ban a vármegye alispánja volt. – A vármegye egyik legősibb 116helysége volt Besenyő, melynek azonban egész határozottsággal nem állapíthatjuk meg a pontos fekvését. Egy 1211. évi határjárás szerint a mai Monostorszeg körűl, a Duna mellett terűlt el; más források azonban Bajától éjszakra helyezik s az újabb katonai térképek is Baja fölött, Pestmegyében, jelölnek meg egy Besenyő nevű földrészt. Vajon e kettő nem különböző két hasonnevű hely-e, ez eldöntetlen. Okleveles emlékeink szerint a bodrogmegyei Besenyő első ismert birtokosa a tihanyi apátság, melyet Szent László király 1093-ban újra megerősített e birtokában. Már akkor falunak nevezi Besenyőt Szt. László király. A következő század elején, 1211-ben, II. Endre erősíti meg az apátságot e birtokában. 1266-ban IV. Kelemen pápa is pártfogásába veszi az apátságot és birtokaiban megerősítvén azt, megemlékezik a bodrogvármegyei Besenyő faluról és abban Szt. Máriának felszentelt kápolnájáról. A XIV. században számos adattal szerepel egy Besenyei család, melynek bizonyára már akkor birtoka volt itt; birtokban találjuk e családot Besenyőn a következő század elején is, a mikor 1425-ben e családbeliek osztozni akartak jószágukon, a mit azonban a kalocsai káptalan, többek ellenvetésére, nem hagyott jóvá. Több család, már a XIV. században a Besenyei előnevet is használja, így Földes Benedek, a ki 1392-ben Bodrog vármegye szolgabírája volt; ugyan ez a család 1402-ben is szerepel. 1468-ban a besenyői előnevű Kis Jakab bodrogmegyei szolgabírót találjuk. 1448-ban a Nagy és Gyele családok, továbbá 1461-ben felbukkanó Bárány, 1466-ban szereplő Györgyfi és Fizi nevű nemesek, 1479-ben Doba, 1480-ban Antalfi, 1482-ben Albert, Bocskodi, Kemény és Monházi családok használták a bessenyei előnevet. Ez a helység is bizonyára a török korban pusztúlt el. Ekkortájt igény tartottak rá a Bekeyek, a kik (István és Gáspár) 1628-ban tiltakoznak az ellen, hogy Budai (alias Bornemissza) Pált itt birtokba iktassák. Az erről szóló oklevélben Besenyő már csak pusztaként szerepel. – E tájon fekhetett még Hetes község 1368–1468 között részben a nyúlszigeti apáczák birtoka; de részök van itt már 1423-ban a Maróthiaknak is. Még 1468-ban is szerepelnek, 1476-ban azonban, Maróthi Mátyás elhúnytával a Czoborok kapták, a kik Gábor kalocsai érseknek zálogosították el, ki a zálogjogot a káptalanra ruházta át. 1481–95-ben a Czoborokat ismét birtokban találjuk itt. E birtokért a Czoborok és a Szentgyörgyi grófok között hosszú birtokper folyt. – Az e vidékről szintén elpusztúlt Ivánfalva 1425-ben már a hasonló nevű család nevében szerepel. 1472-ben a Szentlászlói Csalk család birtoka. 1479-ben a Pakai családnak is van itt része. Ugyanekkor a Temesközi család előneveként is szerepel. 1482-ben már a Czoborok kezén találjuk, kik a szentmihályi Domonkosoknak itt földeket adományoznak. Ugyanez évben az Endrei család előnevében is szerepel. – Vizmelléki Szt. Györgyöt is e tájra helyezik az egykorú oklevelek. Bővebb adat nincs róla, csak az, hogy 1512-ben a Révai család volt itt az ura. Ugyancsak errefelé volt Széplak is, melyet 1382-ben I. Lajos az óbudai apáczáknak adományozott. A Duna folyam mellett, Zombortól nyugatra, Monostorszeg határában feküdt Bodrog is, ez az ősrégi város, melynek várát már itt találták a honalapítók. Béla király névtelen jegyzője legalább ezt állítja. Anonymus előadása szerint, Árpád serege Titel vidékére eljutván, a Vajas folyó mellett ütött tábort, maga Árpád vezér pedig Bodrog várában pihent meg. A vármegyei rendszer behozatala alkalmával főhelyévé lett a vidéknek s az alakított vármegyének, a mely gyüléseit a XIV. századtól kezdve rendszeresen itt tartotta. Az alispáni kiadványok is rendesen innen vannak keltezve. Az 1330-as évektől kezdve már főként, mint város szerepel. 1351-ben Szekcsői Herczeg Péter kapta meg Róbert Károly királytól egyéb birtokokkal együtt Bodrog várost, örökösödési joggal. Ő tette át a város vásárait Dautba, a mely szintén birtoka volt s ezeket a vásárokat özvegyétől Becsei fia, Tőttös László 1366-ban Garára akarta átterelni. Bodrog ura a Herczeg család maradt egészen a török hódoltságig. 1522-ben a dézsmalajstromokban névszerint van felsorolva 147 adózó lakosa, a kik nevük után ítélve, majdnem kivétel nélkül magyarok. Utoljára 1535-ben említik a Herczeg családnak egy birtok-igénypörében. Váráról monografiánk általános történelmi részében szólunk. Bodrogról még csak 1724-ben van szó, a mikor az az évi összeírás a mai Monostorszeget másként Bodrognak nevezi. A hajdan rombadőlt Bodrog városához tartozott Bodrog-sziget, a hol a pálosoknak Szent-Keresztről czímzett kolostora állott, melyről még a tatárjárás előtt (1231.) megemlékeznek a följegyzések. A tatárjárás idejében a kolostor elpusztúlt és a később, 1191459-ben szereplőt, csak a tatárjárás után építették. A XV. század derekán a bodrogi várral együtt ez is a szekcsői Herczegek birtoka volt. 1490-ben a földesúr a bodrogszigeti jobbágyoknak szabadalmakat is adott. Utolsó okleveles nyomára 1497-ben találunk és így valószínű, hogy a mohácsi vész idejében végleg elpusztúlt. Gubicza Kálmán ásatott is e helyen és az úgynevezett Sziga szigeten jelöli meg pontosan a hajdani kolostor helyét.
Palánka. – Az apáczakolostor.
Péterréve. – Az apáczakolostor.
Regőcze. – A Kovách-féle kastély.
Szond. – Weindl Mór úrilaka a debeláczi tanyán.
