Rém.
Rém.
Rém. A bácsalmási járásban, Jánoshalma és Baja között van Felsőszentiván nyugati oldalán. Már a török defterek említik a bajai nahijében Rém falut 1580-ban 12 és 1590-ben 13 házzal. Rém szerb lakossága 1598-ban Esztergom vidékére költözött. A kalocsai érsek 1665-ben régibb okmányok alapján a falut az érsekséghez tartozónak mondotta. 1679-ben a rémiek az érseknek 3 frt adót fizettek. Mint szomszédjai, Borota és Zside, Rém is elpusztúlt, de a legújabb időben újra beletelepűlt s ekkor a m. kir. igazságügyminiszter 1883 decz. 16-án kelt rendeletével Rém községet Borota pusztájával a bajai kir. járásbíróság területéből kivette és az almásiba osztotta be. Róm. kath. temploma 1900-ban épűlt. Az 1900. évi népszámláláskor 1826 lélek volt a faluban 266 házban. Ebből anyanyelv szerint 1256 magyar, 558 német, 9 szerb, 3 egyéb. Vallás szerint 1806 róm. kath., 3 ref., 17 izr. A község határa 21,158 kat. hold. Ebből egy 1893. évi kimutatás szerint 1769 hold a községé, 2012 hold a helybeli földbirtokos társulaté 149volt. Nagyobb birtokosok Furó Lajos, Vaidinger Dezső, Rosenberg Jakab, Müller József, Klein Ferencz. Van postaügynöksége, vasúti- és távíró-állomása Bácsbokod. A mai Rém falu mellett, Jankovácztól nyugatra, terűlt el Borot, mely a mohácsi vész előtt szereplő Borothi család névadó helysége volt. Első említését Iványi találja 1237-ben a család nevében. 1391-ben, a mikor egy Borothi Pál nevű tolvajról tüntet fel adatot. 1400-ban azonban már királyi emberként szerepel egy Borothi Péter, a kinek fiát, Mihályt, 1401-ben említi oklevél. A XV. század során gyakran találkozunk Borothi nevű nemesek nevével. Ugyanez időben más családok innen veszik előnevüket, így a Boroti Biró család, melynek itt birtoka is volt; ezt Boroti Biró György magtalan elhunytával, 1481-ben a Czoborok nyerik el, Beregi Markos Péterrel, Szántai Marhárt Jánossal és Berjegi Alberttel egyetemben, Mátyás királytól. Ismerünk még, 1461-ben, Boroti előnévvel egy Tinas nevű nemest, 1466-ban Boroti Ollár és Boroti Nagy családokat, 1519-ben pedig Boroti Loránd Pált, a ki Bodrog vármegyei szolgabíró volt. A XVI. század elején, Balassi Lászlót találjuk Boroton birtokban, melyet 1511-ben, elhalta után, fivére, Fülöp abrahámi apát, vesz át. Az 1520. évi dézsmalajstrom is említi a falut, melyről az 1580. és 1590. évi török defterek is megemlékeznek. 1658-ban, Wesselényi Ferencz nádor már pusztaként Serényi Pálnak adományozta. A következő század első negyedében már végleg eltűnt a falu s 1724-ben egy bajai marhakereskedő legelőnek bérelte a lakatlan pusztát. A XIX. század 40-es éveiben a Grassalkovichok birtoka. – Csepcs (Csipcs) szintén e tájon lehetett. Már 1307-ből van róla okleveles említés. Ez a falu volt névadó helysége annak a Csepcsi családnak, mely a XIV. század első felében bukkan fel. 1333-ban a kalocsai káptalan bizonyságlevele szerint Csepcsi István.
