A viselet.
A viselet.
A sík rónán együttélő nemzetiségek kölcsönhatása legszembetűnőbben a viseleten látszik meg. Az átadásban, átvevésben alig vesz részt a németség, s a magyarság is inkább csak paszive átvevő; az átadó a díszeskedő hajlamú szlávság, még pedig sokszínű, csillogó czifrájával a szerb és a sokacz, a ruhaszövet nagy értékével (selyem, bársony) a bunyeváczság. Ilyen elterjedt viseleti tényezők, a selymen és bársonyon kívűl, a hímes kis papucs, a „szoka” nevű harisnya, a lázsiás, a pancsuska és egy-két alább megnevezendő ruhadarab. A szűr és suba viseletét viszont a magyarság adta át, valamint a báránybőrsipkát is, mert pl. a betelepülő németség legnagyobb részben szövött sapkával érkezett. Elterjedt a magyar szabású nadrág, a gatya és a csizma is. Egy-egy középpont hatása is erősen észrevehető. Így hat a szabadkai bunyevácz-népesség a környező községekre. Jellemző példája ennek Topolya, melynek tiszta magyar lakossága egészen bunyevácz viseletű. A dunamenti falvak (Bátmonostor, Baracska, Dávod) női viseletére kétségtelen hatást gyakorolt a sárközivel egyező szeremlei ruházat. Általában véve a magyarság is betege a vármegyében annak az országszerte elterjedt fényűzésnek, a melyet nemcsak anyagi, hanem az erkölcsi romlás is nyomon követ.
