Antropológia.
Antropológia.
A bácsvármegyei magyarság antropológiájáról tudományos alapon szólni nincs módunkban, mert mérésekre mindez ideig nem támaszkodhatni. A sok helyről telepűlt, vagy idegenből magyarosodott (Bajmok, Temerin) nép testi mivoltáról csak a falvanként végzett stomatológiai felvétel adhat majd képet. Egységről az egész területen, az előbb mondottak alapján, szó nem lehet; de miután egy község legtöbbször egy helyről telepűlt, a falvak fajtai egyöntetűsége általában konstatálható lesz, bizonyos számú keverék-egyénekkel, mert a magyar községeknek eléggé kiterjedt a házasodási körük a szláv népességgel, s közöttük is különösen a szoros törzsbeli házasodásban élő sokaczokkal szemben. Aránylag legélénkebb a bunyeváczokkal, s leggyengébb a németséggel való keveredés. A németség tartózkodásának oka az, hogy a magyar asszony ez ideig még nem vesz olyan intenziv módon részt a család munkájában, mint a minőt a sváb az ő asszonyaitól megszokott. Magasabb alakokat a vármegye középső részének a magyarsága között találunk. Kossuthfalva lakossága teltebb fizikumával, ma is hirdetője kún eredetének. Szárazabbak és középtermetűek Bácsgyulafalva, Gombos, Kishegyes, Tataháza és a dunamenti községek lakosai. A vármegye magyar lakosságát egyébként általánosságban a középtermet jellemzi. A haj színe túlnyomólag barna, gesztenye. Mélykúton és Jánoshalmán szőke is akad, e színnel egybefüggő kék, vagy szürke szemmel. Egyébként a szemek színe is általában barna (Baracska, Temerin, Csantavér, Gyulafalva, Kossuthfalva, Kisszállás), sárgásbarna (Szilágyi, Gombos, Kishegyes, Tataháza).
