Családi élet.
Családi élet.
A tiszta családi életű magyarság szereti a gyermeket és bántja, péterrévei szóval élve, a „nincsetlenség”. Az egy-gyermekrendszer nyavalyája mégis meglepte s a kivándorlás mellett második előidézője az itt-ott hanyatló százalékszámnak. A vármegye általános szaporodása, az 1880–90-es évekhez viszonyítva, az 1890–1900. évek alatt majdnem felére apadt (11.5%-ról 5.23%-ra), egyes községekben, a 60-as évektől 1890-ig, majdnem egyharmadára szállt alá. Ilyen arányú a szerbeknél, itt-ott a németeknél, a kossuthfalvai, pacséri, feketehegyi ref. magyarok között. Ezekbe és a tiszamenti községekbe kétségtelenűl a szerbektől csapott át, míg a dunamentiekhez az „egyke” másik hírhedt kisugárzó pontjáról, a Sárközből jutott el.
A másállapotú asszonyok testükön Szent Antal-képet viselnek, abban a hitben, hogy ez megóvja őket a „benső tűztől”. Szabadka környékén szamárbőrből készűlt zacskóban, melyre vörös fonállal gyakran kígyó van kivarrva, tömjént hordanak magukon. Ugyanitt, de egyebütt is, vénasszonyok jövedelmező üzletet folytatnak bizonyos amulettek elárúsításával. Egy fékony agyagtáblácskába két csontocskát gyúrnak bele, melyek gyermekágyban elhalt asszonytól származnak. A táblácska két lyukán az illető várandós saját hajából néhány szálat húz kersztűl, azt a táblához köti, s aztán az egészet elássa ágya, vagy a padozat alá, hogy a nagy időn veszedelem nélkül essék át és gyermeke is hosszúéletű legyen. Óvakodnak a megcsodálástól, mert anyajegy támad a gyermeken; kettős gyümölcsöt nem esznek, hogy ikergyermekük ne szülessék.
Bácskai magyar asszonyok és leányok.
Temerini magyar násznép.
BÁCS-BODROGMEGYEI NÉPVISELET.
Sokaczok.
Színes műlap. Heyer Artur festménye
