Gerendázat.
Gerendázat.
A legegyszerűbb és legelterjedtebb házformánál a tető-magasságig felépített falakra köröskörűl gerendát raknak, az ú. n. sárgerendát. Föléje kerűlnek a ház szélességében lerakott kis gerendák, melyeket a ház hosszában végigfutó mestergerenda támaszt alá. A sárgerendán állnak az ollóalakú horogfák, (öt öles házon hat pár), melyeket a szélkötők erősítenek hozzá. A horogfák villái között nyugszik a szelemen. Vele párhuzamosan kerűlnek a horogfákra a nádkötésre rendelt keresztléczek. A szelemen és a horogfák léczei az oromfal előtt kiugranak; sokszor a szelemen legmesszebre, úgy hogy a tető elűl ferdén nyírott. Primitívebb tetőszerkezet, a mely Topolya legrégibb, legegyszerűbb, félig földbe épűlt házacskáin figyelhető meg, az olyan, a melynek szelemenjét három-négy, a kis gerendákba csapolt oszlop tartja, tehát horogfái nincsenek. Az ilyen háznak még sárgerendája sincsen. A szelemenbe a ragok kampójukkal kapaszkodnak meg.
327A vastagon felrakott nádat a tető élén bugájával befont nádréteggel fedik be oly módon, hogy a fonás az élre kerűl, a vége kb. egy méter hosszúságban a tetőre fekszik. Ez a szegés, melyet hosszában rajta nyugvó léczek, s ezeket a tetőre ültetett, sokszor kampós végű kalodák vagy nyergek fogják le. A nádolást az oromfal előtt a sörtedeszka szegi be, legtöbbször síma, vagy csipkésen vágott, vagy pedig, mint a dunamenti községekben itt-ott, színekkel czifrázott és két keresztben elálló vége lófej-szerűen kivágott. A helyiségek mennyezete vagy a kisgerendákra rakott deszka, vagy az egyszerűbbeknél, sárral alúl-felűl becsapkodott nádréteg. A kémény leggyakrabban téglából épűl, de nagyon kezdetleges formájú is akad. Ez utóbbi esetben a konyhának a kémény alá eső része (a kéményalja) mennyezetnélküli. Nádból rakott és sárral bekent kúpalakú füstvezető nyitja meg a tetőt, a mely fölé deszka-kémény helyezkedik el.
