Hívogatás.
Hívogatás.
1. „Elküldött követek vagyunk, úgymint vőlegény urunktól, N. N.-től és N. N. menyasszony asszonyunktól, ha meg nem vetnék kętek őket, s kedden tíz órára megjelennének szűz Szent Imre herczeg fölszentelt templomába, a hitnek fölvételére, az új párnak visszakísérésére, egy-két tányér ételnek, egy-két pohár bornak jóízű elköltésére. De már mivel nálunk szokás, még pengő muzsikával is akarunk tisztelkedni és becsűlködni. Dícsértessék a Jézus Krisztus! (Doroszló).”
2. Dícsértessék a Jézus Krisztus! – Alázatossággal engedelmet kérünk, – Hogy mink kegyelmetek házába betértünk; – De a hívatásunk hozott minket ide, – Miként a bölcseket a csillag vezette. – Főczélunk az volna, melyben elindúltunk, – Hogy e háznak népét menyegzőre híjjuk. – Mert kánáni-menyegzőt Krisztus is tartott, – Azért a mi gazdánk kęteket hívattya, – Hogyha elgyünnének és ha meg nem vetnék, – Hogy az ű magzattyát templomba kísérnék, – Dicső Mindszenteknek fényes templomába, – Életök fogytáig való fogadásra. – Egy-pár pohár borra, egy-pár tisztes tánczra, – A mi házigazdánk kęteket elvárja. – Dícsértessék a Jézus Krisztus! (Dávod.)
A hol csak a leány vagy a legény hivatalos, ott a kisvőfély hívogat. Minden háznál szép színes szalagokat kötnek a vőfélybotra, úgy hogy mire készek a hívogatással, nem látni a kendőt a szalagoktól. A meghívó elmondása után a vőfélyek bort kínálnak rozmaringos kulacsukból és emlegetik kínálás közben, hogy: a menyasszonyéból tessék, mert azé igen-igen jószagú. (Doroszló). De őket sem eresztik el szárazon a házbeliek, s azért rendszerint el is áznak alaposan.
