Karácsony.
Karácsony.
Ugyanott Lucza-nap estéjén a kemencze száját lefejtik és ismét jó vastagon megtapasztják, hogy a disznónak vastag szalonnája legyen. Bő tere nyílik és hiedelme alig számon vehető a szerelmi varázslásnak. Csak példaképen említjük meg, hogy Baján a felesége, férje nevére kíváncsi legény vagy leány papírszeletkéket vagdos és rája írja egyikre: „senki”, a többire: „ismeretlen”, s hátlapjára férfi vagy nőneveket. Mindennap látatlanban leszakít egy szeletkét, úgy hogy Lucza-napra is maradjon egy. Ha a „senki”-fölíratú marad meg, nem megy férjhez vagy nőűl, ha az „ismeretlen” akad a kezébe, a szeletkére írott nevű neje vagy férje lesz. Moholon minden családtag részére pogácsát készítenek, a közepébe tollat dugnak s úgy teszik a kemenczébe. A kinek a tolla megperzselődik, az hal meg először a családból. – 3. Karácsony (decz. 25.) Az ünnepi szokások közűl a vármegyében, nemzetiségi különbség nélkül, legelterjedtebbek a húsvéti öntözés, a csillag-hordás és a betlehem-járás. A betlehemi játék az éjszaki, 339duna-, tiszamenti községekben, a déli lakóknál, s a vármegye közepének református népességénél egyként előfordúl. Négy-öt 10–12 éves fiú kifordított subában, subadarabból készűlt szakállal, bajusszal ellátva, viszi a fából, színes papírból felépített templomocskát, melybe a szent család, a pásztorok s a barmok papírból kivágott, fából vagy viaszból formált alakjait állítják. A mi pénzt kapnak, azzal az ünnepek alatt kártyáznak. A jászlakat a legények vagy gyerekek maguk készítik, de a nagyobb városok piaczán árúlják ki, apró agyagból formált subás, pántlikás juhászalakokkal együtt. A dunamenti községekben (Baracska, Dávod) karácsony estéjén jól befűtik a szobát, a földre szalmát visznek be, az asztal alá egy kis szénát, lószerszámot, baltát, egy szakajtóban kevert búzát, zabot, árpát hoznak s belőle a karácsonyi napokban a jószágnak, baromfinak adnak. Másutt a széna, szalma mellé a házi baromfifajnak négy tollát, négy tojását teszik be. Ha éjféli misére mennek, az apróságokból (toll, szalma, morzsa) visznek magukkal. A tojást a templom padozatára dobják, a többit (még egy gyeplődarabot is) elégetik. A ki ezt teszi, annak egészségesek lesznek az állatai. A pásztorok vesszőt hordanak, a miért szalonnát, kalácsot, bort kapnak. Ünnep másnapján Szent Istvánt, harmadnapján Szent Jánost köszöntenek. A legények, gyerekek eljárnak suprikálni, még a nagyvárosok úri rendjéből is. A fűzvesszőből font korbácscsal (a suprikával) ráütögetnek a leányokra, faluhelyen ilyen köszöntővel: „Jó fonyó, jó varró legyé; ha küldenek valahová, szaladj; apádnak, anyádnak szót fogadj!” A család azután megvendégeli őket mézes pálinkával, a leány suprikájuk végére szalagot köt. A babona e napon is bőven hajt virágot. Karácsony estéjén menjen ki a leány az utczára és úgy hajazzon le egy almát, hogy a haja el ne szakadjon. A ki először megy el előtte eközben, az lesz a férje. (Bezdán.) Az a leány, a ki meg akarja látni jövendőbelijét, menjen el minden hajnali misére. Az első hajnali misére vigyen egy almát s ugyanazt éjféli misére is vigye magával. Onnan hazajövet egye meg és otthon nézzen be az ablakon. Meglátja jövendőbeli férjét. (Baja.) Ha valaki karácsony éjfelén háromszor megkerüli lakóházát és azután az ablakon át bebúvik valamelyik sötét szobába, meglátja azt a családtagot, a ki a jövő évben meghal. Karácsony bőjtjén este kap mindenki három diót. Ha mind rossz: meghal, ha jó, rossz keverten akad: annál egészségesebb lesz, minél több az egészséges diója. (Ludas-tanya.) A hol sok az élősdi, ketten összebeszélnek és karácsony estéjén, mikor először harangoznak éjféli misére, az egyik elmegy a másik ablakához, s beköszön: „Adjon Isten jó estét!” – és kérdezi: „Itthon vannak-e a kendtek feketéi?” A másik mondja: „Elmentek a pap ágyába.” Reggelre mind eltűnik. (Felsőszentiván.) A galuska-főzés, ólomöntés szokása is ismeretes.
