Közmondások.
Közmondások.
B) A vármegye közmondáskincséből már a múlt század hetvenes éveinek végén gyűjtött és közölt Margalics Ede dr. (Bácskai közmondások és szólásmódok; Baja, 1877.) s közülök többnek eredetére is rámutat. Azt sem mondta, hogy szervusz, templom. Grassalkovich herczeg, Baja földesura, egyik birtokán reform. templomot akart építtetni. A katholikus plébános erről le akarta beszélni és azt vitatta, hogy ezt a katholikus kegyúrnak nem szabad megtennie. A földesúr erre azt mondta: „Bizony, tisztelendő úr, jó volna, ha egy kicsit tovább is látna 349az orránál, hisz én e templomot őfelsége helybenhagyásával építem.” „Jól van, mondja a pap, de uramnak nemcsak Bácsig, hanem az égig is el kellene látnia.” „De bizony lesz azért mégis templom!” „No akkor, szervusz templom.” (Azaz, vigye el a manó a dolgát.) – Drága a hajvár, de meg is éri. Szabadkán egy gazda többek között halikrával is megtraktálta vendégét, ki ehhez csakhamar becsületesen hozzá is látott, minden más olcsóbb ételt mellőzve. A gazda egy kissé megsokalta és hogy a kaviárjából egy keveset megmenthessen, ezt mondogatta: „A hajvár igen drága.” Vendége pedig egyre csak ezt válaszolta: „Drága, drága, de meg is éri.” (A potyakedvelőkre mondják.) – Elment oda, hol a part szakad. Veszedelmét keresi. Baján a rosszhírű házak a Sugovicza partján vannak. – Hadd lássa a lógóst is. Midőn II. József Szabadkán is megfordúlt, előfogatosnak kirendeltek egy jómódú gazdát, kinek az egész városban legszebb lovai voltak. A jó ember hármat fogott be, s midőn ennek nem illő voltára figyelmeztették, akkor élt a fenntebbi mondattal. – Hozzák az almát. Szabadkán egy háziasszony megsokalta már a férje és vendégei ivását és almát hozott be, azt remélvén, hogy arra majd nem fog a bor ízleni. De csalatkozott, mert annál többet ittak. E mondást azokra alkalmazzák, a kiken semmikép sem lehet kifogni. – Kurta, mint a szeremlei szoknya. A Baja közelében fekvő Szeremle asszonyai rövid szoknyát hordanak. – Lop, mint a madarasi ember. Maga iszik, mint a csonoplai tamburás. Madaras és Csonopla bácskai falvak. – Nem fél a német, hogy elveszik a gatyáját. A bácskai svábság tényleg itt vette át a magyarságtól e ruhadarabot. – Szent Miska. 1818-ban egész Bácskát egy Miska nevű rajongó szabó járta be, kit a nép proczesszióval kísért. Pályafutását a zombori börtönben végezte. – Verik, mint a Pilátust. Magyarázata a nagyhéti szokások között. – Világnak szaladt, mint a miskei malacz. Miske falu Bajától éjszakra. – A közöltek legnagyobb része ma is forgalomban van, a következő újabb szólásokkal: Világnak ment, mint a Misák kutyája. Misák kutyája elveszett s azért, ha valami eltűnik a faluban, ezt a parasztpéldát használják. (Csantavér.) – Vigyázz, hogy a Szlári padlására ne kerűljön a bőröd. Beteges emberre mondják. Szlári valamikor bőrkereskedő volt. (Kishegyes.) – Hová mégy? A szállásra. Hogy mégy? A Szólmi kocsiján. (Gyalog. Topolya.) – Lessen rá, mint Vulkai a Krisztusra. Vulkai súlyosan beteg volt és hozzátartozói vigasztalták, hogy Krisztus majd megsegíti, csak bízzék benne. A beteg keserű humorral válaszolta: „Majd rálesek!” (Martonos.) – Tart, mint Sörös a verbunktól. – Megy beléje, mint bőgőbe a húszas. – Olyan éhes, mint a mónár csirkéje. – Annyit kapott, mint Bugyi a tapasztásért. – Lassan kása, ne rotyogj! (Óbecse.) – Czifra, mint a rácz oltár. – Harmadnapos vendégnek czoki a neve. – Szömérmes, mint a rácz menyasszony. (Baja.) – Kibújt a kenyér a héjából. (Elfogyott.) – Kiszegődte a szeretőjét. (Tarthat szeretőt.) – Könnyelmű emberre mondják: Eszem, iszom, jól élek, senkivel sem cserélek. (Jánoshalma.)
