Népdalok.
Népdalok.
A megyei nemzetiségek közűl a magyar a dalosabb természetűek közé tartozik, ha nem a legdalosabb. Kedélyre nézve a bunyevácz áll hozzá legközelebb. Míg a templomi énekekben a németek között az asszonyok néhánya vesz csak részt, a magyar templomban az asszonyok, leányok egyként beleszólnak az orgona himnuszaiba. Kivétel akad, de a többség erejével ez áll. Világi éneket is többet énekel a magyar. A leányság kivétel nélkül nótás természetű. Vasár- és ünnepnapokon itt-ott esténként a házak előtt gyűlnek össze 347éneklés czéljából, de dalolnak munkaközben is, főként fonóházakban, a hol hangadó jó nótástársuk vezetésével dalolgatnak. De felhangzik énekük játékaik közben is. Így ha a gombosi leányok nagybőjtben vagy ádventben nem tánczolhatnak, „Csillag Borist” ugrálnak, e közben énekelnek:
I. – 1. Ez a kis lány arany kocsi, – Kimënt kukoriczát lopni. – Késsel vágta el a tövit. – Mëg në hallják a csöngésit.
2. Mëghallották a csöngésit, – Elvëtték a jegykendőjit. – A kukoriczát nem bánom, – De a jegykendőt sajnálom. (Topolya.)
II. – 1. Esik eső a mezőre, csak úgy dűl, – Bárcsak könnyű húllna babám szëmibűl; – Eső után szépen vidúl a mező. – Könnyezve szól a lágyszívű szerető.
2. Viszi a szél a föllegët lëfelé, – Ború után ragyogó nap jön elé; – Bárcsak vinné búmat is el magával, – Csak engemet hagyna itt a babámmal. (Baja.)
III. – Mëgüzentem a babám annyának, – Hogy në tarcsa a fiját magának. – Ha magának akargya tartani, – Në eressze szívem elrabolni. (Dávod.)
IV. – Végig mëntem a tompai nagy utczán, – Betekintek a rózsámnak ablakán. – Épen akkor vetëtte fël az ágyát, – Rozmarinnal söpörte a szobáját!
V. – 1. El kell mënnëm katonának messzire, – Itt kell hagynom a rózsámat, nincs kire; –Tërád hagyom legkedvesebb pajtásom, – Éljed vele világodat – nem bánom!
2. Haza jöttem édës, kedves pajtásom, – Add vissza a szeretőmet – sajnálom, – Kilencz falu, tizediket most járom, – A rózsámnak párját fël nem találom!
A fönnebb említett Csillag Boris-játék nótájának borsodi szövege a következő: (A leányok körbe fogódznak, egy a középre áll, a többiek körülötte forogva énekelnek.)
Huj, szénára, szénára, – Szénaszakadékra! – Benne forog kis mënyecske, – Nyút, nyút fonalat; – A nyálávâ nyálazza, – A bëgyévę bëgyëzi. – Vëgyën, vëgyën, jó barátom, – Ölęd, a kit szereccz! – Eszt ölelëm, eszt csókolom, – Komámasszony lányát! (Tánczolnak.)
Haj, dúj-dálom, – Tulipántom, – Gyönyörű virágom! – Vezsd ki kakas lánya, – Csicseri borsó, vad lëncse, – Fekete szëmű mënyecske! – Most adott Isten kezembe, – Majd mëgforgatlak kedvemre! – (Itt újra körbe állnak s egy másik megy középre.)
Csillag Boris, tudom a neved, – Érted vagyok halálos beteg. – Vezsd rám tubákfekete szëmëd, – Úgy tuggyák mëg, hogy szívbű szereccz. – Ha të engëm szívbű nem szereccz, – Szëgedi Vendel vëgye fejedet! – A kis guta, a nagy guta, – Mëgütközött a nagy guta; – Rigó madár mëgszólamlott, – Az erdő is mëghangozott. – (Táncz.)
Haja rúzsa, bazsarúzsa, – Maj kinyílik a viola. – A violát akkó szëdik – Mikö rëggę harmat esik. – Az én szívem akkó nyugszik, – Mikó meleg ágyba fekszik. – Ucczú tükör háziros, – Úgy szép a lány, ha piros; – Ha nem piros, színtelen, – Mëgcsókolom hirtelen. –
(Ujra körbe állnak, s ismét egy másik kerűl a középre.)
Hej, Sziliné udvarán, – Mindën débe dobogás. – Annak aggyuk a lányát, – Ki főköti a karját. – Főkötöttem karomat, – Add nekëm a lányodat! – Huja lángos, hulbángos, – Feketefodros, fátyolos! (Borsod)
