Istenfélelem.
Istenfélelem.
Azonban az Istenbe és a gondviselésbe vetett hit, a halál, sír, feltámadás s viszontlátás, gazdag népköltészetnek vált forrásává. Vannak nagyszámú vígasztaló mondásaik, az Istenbe vetett hittel telt elbeszéléseik, legendáik, imáik s dalaik. Ide iktatunk egyet: a síró anya panaszát, gyermeke sírjánál s azt a vígasztalást, melyet a népköltő a halottnak a szájába ad:
”Sie han dich rausgebrunge – Mei einz’ger Troscht, den i’hatt’ – mei Herz, des ischt zerschprunge, – Die Hälft’ leit drun’ in dein Grab.”
”Ach grein’ net liebschtes Mütterle, – I’ leb’ un bin net tot, – Mei Leib schläft still im Gräbele – Die Seel, die ischt bei Gott”.
363(A mióta idehoztak téged, – Anyád olyan vígasztalan, – Szegény szívem meghasadt érted, – S a fele a sírodba’ van.
Ó ne sírj drága jó anyám, – Gyermeked nem halt meg, de él, – A sírban testem nyugszik csak, – Lelkem ott van az Istennél!)
Tagadhatatlan, hogy a németektől lakott községek a vármegye legszebb, legtisztább s leggazdagabb községei közé tartoznak. A hol egykoron reketytyések és mocsarak terűltek el beláthatatlan távolságokban, ott manapság termékeny s jókarban tartott búza- s kukoriczaföldeket látunk s mindenütt virágzó jólétet, mely a telepítvényeknek jellegzetes, ismertető jele.
Jóllehet a bácskai németek eddigelé nem olvadtak egybe a bennszülött lakossággal, mindamellett minden erejükkel azon vannak, hogy anyanyelvök mellett, a magyar államnyelvet is elsajátítsák. Fiaik közűl – kiknek kiképeztetésére nagy gondot fordítanak – sokan előkelő állást foglalnak el mind a vármegyében, mind az országban. S hogy jó hazafiak s hogy szívvel és lélekkel csüngnek édes hazájukon, azt bizonyára senki sem vonhatja kétségbe, a ki őket ismeri.
