Lakóház.
Lakóház.
A bácskai németek lakóháza rendesen vályogból vagy téglából épűlt s a telek hosszában helyezkedik el. Az utczára tekintő oromfal díszítésekkel van tele, gyakran látni a háromszög csúcsában, pálmaágaktól körítve „das Auge 357Gottes” (Isten szeme) szimbólikus jelvényét. A ház rendesen 40–60 méter hosszú, s lakás, kamarák, konyha és istállók egymás mellett egy sorjában, egy fedél alatt sorakoznak, az udvarra néző, végig kövezett, oszlopos tornáczczal, mely előtt rendesen elkerített virágos kis kert hirdeti a háziasszony virágszeretetét. Az épülettel szemben vannak a hombárok. A tető sok helyütt még náddal van fedve, de a legtöbb esetben cseréptéglával, nagyobb községekben pedig kizárólag azzal. Módosabb gazdáknál kevés kivétellel találni a „gute Stube”-t, mely a mi fogadószobáinknak felel meg s melynek bútorzata gyakran dícséri gazdájának s a háziasszonynak ízlését s jólétét. Tehetősebb gazdák már elegáns úri házakat építenek, melyeknek fényes berendezéséből nem hiányzik a zongora sem.
A mi a helységet illeti, annak alaptervét négy-hat, egymást derékszögben metsző széles utcza alkotja, melyet végig négy, sőt hat sorban nemes gyümölcs- és eperfák szegélyeznek, melyek a Bácskában oly virágzó selyemgubótermeléshez szükségesek. Lombját naponkint szedik le a nők és gyermekek, s négy heti fáradozásuk bőven jutalmaz, mert 200, 300 sőt ennél is több koronát kapnak a beszállított gubókért. A férfiak gyümölcsfák tenyésztésével foglalkoznak s a széles udvarban s a ház melletti kertben található gyümölcsös, tanúbizonyságát szolgáltatja e nép előszeretetének a gyümölcstenyésztés iránt. Miként a férfi a gyümölcsfatenyésztést űzi sok szeretettel, akként kedveli a nő a virágot, s ha valamely német helység hosszú utczáján végigmegyünk, majd minden ablakból a legpompásabb virágdísz köszönt bennünket.
