Mezőgazdaság.
Mezőgazdaság.
Már a bevándorlás alkalmával kitűnt, hogy a telepesek között csak elvétve akadt egy-egy földmíves; a javarésze mesteremberekből, takácsokból, harisnyaszövőkből, szabókból stb. állt. Ennek az volt a következménye, hogy a németek kénytelenek voltak a szomszéd községekből szerbeket hívni, kiktől a szántás-vetés míveleteit eltanúlhatták. Manapság a német paraszt a vármegye legjobb földmívese. Szántóföldjét legbecsesebb tulajdonának tekinti. Takarékos életmódja révén fennmaradt minden tiszta jövedelmét földvásárlásra fordítja.
Idejövetele alkalmával, a föld túlságos kihasználásával a rablógazdaságnak bizonyos nemét űzte, ma azonban mindinkább előtérbe lép az észszerű mezőgazdaság. Majd minden német községben találni gazdasági egyesületeket, szép könyvtárakat heti- s szaklapokkal. A régi jó szokásokhoz való merev ragaszkodás lassankint háttérbe szorúl a határozottan jobb, újabb mezőgazdasági módok előtt. Bámulatos haladás észlelhető a németek mezőgazdaságánál a földek tagosítása óta. Birtoka azóta egy testben van s arra építi béresei számára a gazdasági épületet s onnan tekinti végig, kis királyként, birtokát. Mezőgazdasági munkáit a legújabb rendszerű ekékkel, vető-, arató- s cséplőgépekkel végezteti s belső gazdaságában nagy gonddal űzi a ló-, marha-, sertés- s baromfitenyésztést s nagy sikerrel folytatja a marha- és sertés-hízlalást is.
