Népköltés.
Népköltés.
Magától értetődik, hogy ily életrevaló nép tetteiben és szokásaiban sok költészet nyilatkozik meg. Maga a bevándorlás ténye is korszakot alkotó szerepet játszik a nép életében. Az igazság és a költészet, mely ez esemény köré fűződik, sok és csodás elbeszélésnek adott életet.
Az új haza is bő anyagot nyújt a nép fantáziájának, nagy kiterjedésű mocsaraival, beláthatatlan legelőivel, római sánczaival, rommá lett mecseteivel és erősségeivel. Érdekes, hogy a népkötészet mily szépen tudta e több mint 150 esztendős történeteket új ruhába öltöztetni. Természetes, hogy sok közöttük a hajmeresztő rablóhistória. Sok elbeszélést, mesét vettek át azoktól a népektől is, a kikkel összeelegyedtek s a kiknek nyelvét megtanúlták. Ezek között vannak Rákóczi-korabeli mesék is, legtöbbjük azonban szerb eredetre vall. Ilyen a „Vámpir”, mely éjtszaka a szabadban alvó emberek vérét szívja ki, ilyen „Iván, a fekete czár”, a ki zivatarban, a Tisza-Duna mentén sötét éjtszaka idején, gyilkos seregével végigszágúld. A török uralom megtörése is sok mondára, népdalra adott alkalmat.
Némely helyen még a „tűzemberek”-ről is regélnek, a kik a halottak síri nyugodalmat nem lelő lelkének személyesítői. Vízmenti vidékeken kiváló, de ijesztő és kísérteties szerepe van a „vízi rémnek”. Általában azt mondhatjuk, hogy mindama motívumok, melyek az egyetemes néplélek költészetében megnyilatkoznak, a bácskai német népköltészettől sem idegenek. Mondáiban feldolgozza a Megváltó és Péter apostol földi vándorlását, a kísérteties vadászatot; kedvelt tárgyak még a megcsalt vagy megbüntetett szeretőkről szóló bohózatok, úgyszintén a jóság jutalma, a bűn büntetése, hála és hálátlanság, ostobaság, „az ostoba Jancsi”, „az okos Gréte”, az elvarázsolt kirányleány megváltása, sárkányfejek s különféle varázseszközök a legelterjedtebb motívumok. Nem hiányzik a tréfa és a gúny sem, melyek különösen egyes foglalkozási módok ellen irányúlnak, így a szabó- s czipész-mesterségek s az irnokok ellen. De némelykor a gúny éle a szomszéd helységek lakosai ellen irányúl s ugyancsak elbánnak a „Hannickler”-ekkel (protestánsok), vagy a „Hanser”-ekkel (katholikusok), a „Gelbfüssler”-ekkel (sárgalábúak), a kik a tyúktojásokat a lábukkal gyömöszölik a ládákba, azután a „Windbückler”-ekkel, s „Käsekuchenpetzerek”-kel, kik mind sajátos s eredeti alakjai a sváb néphumornak.
