Telepítések.
Telepítések.
Már a karloviczi és paszaroviczi békekötés után (1718) történtek kísérletek a németek letelepítésére Bács-Bodrog vármegyében. Csataalján 1726-ban, Újvidéken 1739-ben, Hódságon, Kolluthon, Csákován, Priglevicza-szentivánon, Palánkán és Gajdobrán 1748-ban, Apatinban 1750-ben találunk már német lakosokat. A rendszeres gyarmatosítás azonban csak a hubertsburgi béke után, 1763-ban kezdődött, a midőn ugyanis a szolgálat nélkül maradt katonákat hívták meg családjaikkal együtt letelepűlésre. Mária Terézia toborzói különösen a Rajna vidékét járják be s birodalmának e túlnépes lakosságát édesgetik – utalással a sokat ígérő császári pátensre, – Magyarországba és a Bácskába.
Valamint Mária Terézia, úgy fia, II. József is a bevándorlásra alkalmas német népet a római birodalomból szemelte ki. 1782. évi szept. hó 21-én pátenst intézett a császár Röthlein frankfurti követhez, meghagyván neki, hogy azt ama vidéken nyilvánosságra hozza és hírlapilag közzé tegye.
E türelmi és szabad költözködési pátensben a bevándorlóknak teljes lelkiismereti és vallásszabadságot biztosított. Minden telepesnek ingyen útazást, ellátást, új házat, teljes berendezéssel, földet s földmíveléshez szükséges eszközöket, igás állatokat, tíz évre szóló adómentességet stb. ígért császári szavára.
Mária Terézia idejében a telepesek csak ideiglenesen és csak haszonélvezeti jogczímen kapták a földterületeket; József azonban a földbirtoknak tulajdonjogon való átruházásával kívánta a bácskai német telepeseket örök időkre állandósítani s ez a törekvése teljes sikerrel is járt.