Viselet.
Viselet.
A bácskai németek erős, középnagyságú, jól táplált, munkaedzett alakok. Az öregebbek még símára beretválják arczukat, míg az ifjabb nemzedék már bajuszt visel.
Egykorú feljegyzésekből kitetszik, hogy a bevándorlás idején a pfalziak s a Zweibrücken vidékéről valók térdigérő rövid posztónadrágot, s hosszú fehér (hétköznapokon színes) harisnyát, vas- vagy sárgaréz-csattos czipőket, rövid, gombos posztókabátot és felhajtott karimájú, széles kalapot hordtak. A Bádenből s Württembergből jövők, úgyszintén a svábok, bőrből készűlt nadrágot s mell-léczet viseltek, magas szárú csizmát, zekekabátot, melynek szárnyai térden alúl értek, rajta nagy fényes gombok s fejükön széles nemezkalapot. Az asszonyok derekukon viselték az ú. n. „miczhen”-t, vagy „bonjourl”-t, rövid szoknyákat, hosszú fekete harisnyát s csattos czípőt, fejükre kendőt kötöttek, csak vasárnap viselték a drótfonalból készűlt, fehér vászonnal áthúzott főkötőt.
A mai nemzedék már elhagyta viseletéből az ősi jelleget. A régi festői ruházatból alig maradt valami. A férfiak öltözete, ha zsinóros volna, a magyar gazdáéhoz hasonlítana. Nagyobb és módosabb községekben azonban már a városias divat járja: kabát, pantalló, nadrág, czipő; csak hétköznap elmaradhatatlan a kényelmes „Schlappe” (papucs), míg sáros időben az udvarban nélkülözhetetlen a „Klumpa” (faczipő). Télen „bundát” hordanak, a jobbmódúak „Herrenpelz”-et, úri utazó bundát.
A nők jobban őrizték meg öltözetük eredetiségét. Sötétbarna, vagy fekete kelméből készűlt, bokáig érő szoknyában járnak, mely fölött elűl fényes fekete atlasz- vagy selyemkötényt viselnek. Télen sötétkék, vagy fekete harisnyát húznak s némely helyütt még réz- vagy aczélcsattos bársony- vagy bőrczipőt. Minden színtarkaságot kerűlve, fekete selyem váll- és fejkendőt hordanak. Öltözetük legfestőibb része még a bokáig érő „Schuhrock”, téli szőrmekabát, vagy bunda, a szegényebbeknél színes klottal, a gazdagabbaknál alapinnal áthúzva. A férjes nő sohasem jár hajadonfővel, vagy világos színű ruhában, még otthonában sem. Festőibb már a leányok ruházata; szeretik a hímzést s csipke- és szalagdíszt is alkalmaznak. Hajadonfővel járnak, kedvelik az ékszert, ezüst-arany fülbevalót, gyűrűt. Nyakékűl: gyöngyöt, „Krelle” (koráll), aranylánczot kereszttel hordanak és utánozzák az úri hölgyek öltözetét; a mint egyáltalában az úri osztály utánzása napról-napra mind nagyobb méreteket ölt. A vagyonos gazdák polgári leányiskolákba, nőnevelő-intézetekbe küldik leányaikat: „Sie solle Fräule lerne!” (Tanúljanak kisasszonyságot.) Ezekből valamikor százezres hozományú, igen kapós pártik lesznek.
