Ruházat.
Ruházat.
Ruházatuk a tót és szerb viselet vegyüléke. A férfiak kissé felkunkorodó, keskeny karimájú kalapot viselnek; fehér gyolcsingükre sötétkék posztóból 365pitykés mellényt öltenek; szűk gatyájukat fehér harisnyába szorítják és papucsot viselnek. Vasárnap vékony fekete szövetből készűlt mellényt és kabátot vesznek föl; a legények virágos bársonyból, a melyet „leves”-nek neveznek. Télen, a gatyára bélelt flanel-nadrágot húznak, a melyet leginkább pantalon-formában szabatnak s hozzá közönségesen bocskort, ünnepen czipőt viselnek. Legderekabb téli ruhadarab férfiaknál, nőknél egyaránt a sárgára kicserzett bőr-ködmön, a mely fekete, vörös és kék harasztkivarással van díszítve.
A nők szűk pöndölyt viselnek testükön, az ing fölött s azt hetenkint váltják. Az ingváll ujja a könyök felett ujjnyi széles szalaggal van összehúzva. Az ingváll fölé mellénykét vesznek föl, a mely ezüstös, vagy aranyos zsinórral, kétujjnyi szélesen van körűlvarrva. A pendely fölött három-négy, néha öt szoknyát viselnek, négyrétből szabva. Ezekre felsőszoknyának az úgynevezett fodroskát veszik fel, mely virágosszövetből készűl s alúl fodrokkal van megrakva. Ünnepnap a felső szoknya finomabb anyagból van, a gazdagabbaknál selyemből. A szoknya fölött kötényt viselnek, hétköznap közönséges kékvászonból, a melynek dísze az alúl rávarrt szalag; vasárnap selyemkötényt vagy szalagokkal dúsan, csíkosan televarrott színes kötényt kötnek, a szalagok közötti részt még színes sújtással is díszítik. A sújtás szív, rózsa, kereszt, fa, halfark stb. formákban van kivarrva. Télen mellény fölött vattázott kabátot viselnek. A ködmön a nőknél kezdi divatját múlni s helyette szürke nagykendőket viselnek, mint a sváb asszonyok. Az öregebb nők télen még mind ködmönben járnak. A leányok vasárnap pártát viselnek, a mely 10–20 arasznyi, széles vörös szalagból készűl. Ünnepnap nagy, sárga selyemkendőt viselnek a mellény fölött, a melynek csücske a szoknya közepéig lelóg. Derekukat a szoknyák és a kötény fölött széles, kék, vörös, zöld szalaggal szorítják le, a mely hátúl térden alúl lelóg, lejjebb még a szoknyájuknál, mert az alig ér tovább a térdüknél. A nők ruhának, míg fiatalok, nagyon szeretik a vörös alapszínű kék, sárga, zöld virágos szöveteket, derékhez és mellényhez a fekete bársonyt, az idősebb nők ruhája teljesen fekete. Selymet különösen díszeknek és a becses selyemkendőknek használnak; bársonyból szoknyát is szívesen varrnak; a módosabbak ünnepi ruhája egészen selyemből, bársonyból való. A férfiak fényes fekete „ebelasztinból” varratják a rendes ruhájukat, kivéve a „levest”, a mely apróvirágos feketebársonyból van. Lábbelinek a férfiak leginkább bőrpapucsot viselnek, fehér gyapjú-harisnyával, vasárnap a legények ránczos, az öregek símatorkos csizmát húznak, mezei munkára bocskorban járnak. A nők lábbelije czifrább. A lányok fekete gyapjúharisnyára ezüsttel kivarrott bőr félczipőt húznak, az asszonyok télen közönséges bőrpapucsot, száraz időben kötött gyapjú-czipőt, vagy magukvarrta, czifrán díszített posztóczipőt viselnek. Nyáron, különösen a ház körűl, mind mezítláb vannak. Ékszert csak olcsófajtát viselnek, a lányok a nyakukba sokszorosan kerítenek kék, piros, zöld, sárgaszínű üveggyöngysorokat, régi huszasokkal váltogatva. A módosabbak ezüst nyaklánczot vesznek aranykereszttel. A kinek módjában van, az az aranytallérokat sem a ládafiában őrzi, hanem a nyakán. A rézgyűrűktől sem idegenkednek, s ma már az olcsóbb aranygyűrűk is terjednek; a legény szép arany, ezüst-óralánczot visel. A csipkét a nők igen kedvelik, valamint a selyempántlikát is dúsan használják ruhadísznek mind a kettőt. Kendőiket, az ingvállat, kötényt, ruha alját, hímzéssel szeretik díszíteni.
