A locsolkodás.
A locsolkodás.
A legnépszerűbb húsvéti szokás a locsolás, vagy öntözködés. Már Pilátus is megmosta kezét, mondván: „Én tiszta vagyok ez igaznak vérétől.” A kit tehát húsvétkor meglocsolnak, az ártatlan és tiszta lesz minden hibától.
A szerb népnél egész szertartással végzik az öntözködést. Húsvét második napjának reggelén a szerb legények csapatonként, dudás vagy tamburások kíséretében, vagy a nélkül, házról-házra járnak leányokat öntözni. Ha a házba lépnek, a legények egyike így szól: „Hallottuk, kedves bátyánk (nénénk), hogy a kegyelmetek virágos kertjében egy szép liliom- (vagy rózsa) szál virúl, de kevéssel ezelőtt hervadásnak indúlt. Eljövénk azért, hogy e szép virágszálat megöntözve, hervadozni ne engedjük, mire is, kedves bátyánk (nénénk) kegyelmetektől, ezennel engedelmet kérünk.” A házigazda vagy háziasszony erre így felel: „Szívesen köszönjük drága öcséinknek virágunkról való megemlékezését, de úgy tudjuk, hogy elég frissen nő. Azonban a virág amott van s ha drága öcséink fáradságukat nem sajnálják, az engedelmet örömest megadjuk.” Ekkor a ház valamely zugába elvonúlt leány előjön s így szól: „Inkább megváltom magamat, hogysem leöntsenek.” A megváltás ára annyi piros tojás, a hány legény van. Míg ezek történnek, azalatt a háziasszony mézes pálinkát és kalácsot tesz az asztalra, mit az öntözők felköszöntve elköltenek s rövid táncz után mennek más leányos házhoz. Ha pedig valamelyik leánynak a megváltáshoz elegendő piros tojása nincs, azt a kúthoz viszik s jól megfürösztik.
