Húsvét.
Húsvét.
Karácsony után a második nagy ünnep a húsvét (uszkrsz). A húsvét a szerbeknél, mint általában a keleti egyház híveinél, a legnagyobb s legnépszerűbb ünnep. Az egész szerb nép minden osztálya szívvel-lélekkel, a legnagyobb áhítattal vesz részt benne.
A nagyhetet mindenki a családja körében tölti. Minden nehezebb munka megszűnik. E héten még a legelőkelőbb szerbek asztalán is csak kivételesen lehet halat találni. Mindenki igyekszik magát a legszigorúbb bőjthöz alkalmazni. A köznép csak száraz kenyérrel és vízzel él. Sokan így bőjtölik át az egész hetet.
A húsvéti ájtatosságok sajátképen nagy csütörtökkel kezdődnek. E napon úgyszólván csakis a gyermekek, a betegek és elerőtlenűlt öregek költenek el valami eledelt. Majdnem az egész napot a Krisztus sírjánál a templomban töltik, a hol a tizenkét evangélium olvasása esti nyolcz órától némelykor éjfélig is eltart. A nagyszombat minden háztartásban általános takarításnak és tisztogatásnak van szánva. Ekkor készítik a húsvéti kalácsot, diós- és mákos tésztát, pitát, a többi élelmi szereket és színes tojásokat is, melyeket azután másnap a látogatók elé tálalnak borral és pálinkával együtt.
Húsvét vasárnapján éjfél után a templomban – harangzúgások és taraczklövések között – a pap kereszttel a kezében háromszor egymásután fennhangon hirdeti: „Krisztosz vaszkresze!” (Krisztus feltámadott!) E szavakra a hívek dörgő hangon ugyanannyiszor viszonozzák: „Va isztinu vaszkresze!” (Valóban feltámadott!) E szavakkal, húsvét után hat hétig üdvözlik egymást a szerbek. Mihelyt a pap az említett üdvözlési szavakat kiejti: a hívők öröme általános összeölelkezésben és csókolózásban tör ki, mintegy jelképéűl annak, hogy Krisztus feltámadásának magasztos pillanatában minden ember testvérré válik. A szerbek húsvétját bátran lehetne a „kibékülés” és „engesztelés” ünnepének nevezni. Valami csodás, mély vallásos érzés száll ilyenkor szívükre s szeretnék az egész világot boldoggá tenni. Hagyományos szokás ez ünnepen: megbocsátani elleneiknek és szeretettel fogadni a legelkeseredettebb ellenséget is. A kik eddig készek lettek volna egymás életére törni: húsvét reggelén a szeretet szavaival köszöntik egymást s házról-házra járnak részesűlni a testvéri csókban.
A szerb köznépnél húsvétkor bő asztal vár a vendégekre. A jómódú szerbeknél pedig valóságos búcsújárás van. Minden házban a gazda, módjához képest, ruhadarabokat, élelmi szereket és pénzt osztogat ki a szegények között. Ezen a napon kérni nem szégyen, adni meg kötelesség.
