Karácsony.

Teljes szövegű keresés

Karácsony.
A naptári év folyásához kötött szerb ünnepek a következők. Első nagy ünnep a szerbeknél a karácsony, (bozsity). A családapa kimegy az erdőbe s egy fiatal tölgyet vág ki. Midőn hazatér, abból egy tuskót (badnyák) visz a házba e szavakkal: „Jó estét, boldog karácsonyt!” A fát a tűzre teszik. Ez ünnep estéjén (badnyi dán), mikor már setétedik, a családapa, háznépével együtt, egyházi énekek éneklése mellett, szalmát hint el a szoba padlójára, a háziasszony ráűl a szobában elhintett szalmára, hogy kotlós tyúkja szépen kiköltse a tojást. A házigazda azután az asztalra búzát önt, az asztalabroszt piros szalaggal átköti s annyi foghagymát tesz reá, a hány tagja van a háznak; majd istállójába megy s a marhákkal sót nyalat. Ha méhei vannak, minden kasba annyiszor fúj bele, a hány rajt kíván, mit madzagra kötött csomókkal jelez.
A szerb nép képzelete szerint a csodaszerűt s egy ünnephez sem köt annyi babonát, mondát, mint karácsony éjjeléhez, ehhez a legmisztikusabb ünnephez.
Karácsony éjtszakáján, a mint sok helyen hiszik, útfélen, kertben, emberi nyelven szólalnak meg a fák, meg az állatok (nemusti jezik.) De csak az hallja meg, a ki minden szerdán és pénteken bőjtölt. Nem hallották ugyan még az ilyenek sem, de azért hiszik a babonát, s azt gondolják, hogy tán nem bőjtöltek jól.
Ha a leány azt akarja, hogy egy legény éljen-haljon érte, kövesse, a hová ő akarja: kérjen tőle három szál hajat, kösse aratatlan hársra, tegye bögrébe s karácsony éjjelén ássa a saját lakásának küszöbe alá, s akkor az a legény utána megy éjjel-nappal.
Karácsony első napján korán reggel mennek hajnali misére, a midőn a pap ünnepélyes hangon megszólal: „Krisztosz sze rodi!” – „Krisztus megszületett!” A jelenlevők mennydörgő hangon kiáltják: „Va isztinu rodi!” – „Valóban megszületett.” Ezután megölelik egymást. Még az ellenfelek is felkeresik egymást, hogy ez ünnepélyes pillanat kibékítse őket. Haza menvén, az egész család összeölelkezik. Majd délelőtti tíz óra felé misét hallgatni mennek. Mise után a család tagjai a vendégekkel, kike polazsájnak-nak (karácsonyi vendég) neveznek, ebédhez űlnek, mely a kibékülés, szeretet vendégségének nevezhető, mert az, a kinek a tiszteletére a vendégséget ülik, az örök szeretetnek vala jelképe. Az ebéd egyházi szent énekek és világi dalok éneklése mellett eltart estig, a mikor ismét vacsorához űlnek.
Karácsony első napjának reggelén minden háznál megjelenik egy látogató. Egyik kezével gabonát vet be az ajtón s ezt kiáltja: „Krisztus megszületett!”; a házból valaki hasonlókép gabonát szórva ki, ezt viszonozza: „Valósággal megszületett!” Ezután a látogató közelebb lép, pálczájával a még égő tölgyfára üt, hogy szikrázzék s ezt mondja: „A hány szikra, annyi lovat, ökröt, juhot, kecskét, disznót, méhkast, annyi szerencsét és áldást kivánok.” A hanglejtésből sokat következtetnek az áldás teljesedésére nézve. A háziasszony a látogatót megvendégeli. Az üszkös tuskót kioltják és a gyümölcsös kertbe viszik. Fölteszik a fiatal gyümölcsfaágra, mert azt hiszik, jobban terem.
Ebéd alatt a karácsonyi kalácsba tűzött viaszgyertya ég s a család tagjai egymást folyton e szavakkal üdvözlik: „Istennek békessége velünk! Krisztus valóban megszületett!” Ekkor megtördelik a csésznicát (nagypogácsát), melyben egy arany vagy ezüst pénzdarab van elrejtve. A kinek ez jut, annak szerencésebb esztendeje lesz, mint a többinek. Az asztalt három napig nem takarítják el. Vendéget szívesen látnak. Még a szobát sem söprik ki három napig. Egészen újévig megmarad az üdvözlet: „Krisztus megszületett!” s a viszonzás: „Valóban megszületett!”

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages