Közmondások.
Közmondások.
A szerbek közmondásaiban tárúlnak fel előttünk a szerb nép bölcselmi világának tapasztalás útján szerzett nyilvánulásai, a józan ész, az életbölcsesség és a nevelés elvei. E közmondásokban a szerb nép valláserkölcsi érzelme, öröme, bánata, humora, élcze, gúnyja, vallásos hite, az Istenben való feltétlen és rendíthetetlen bizalma, a legszabatosabban nyertek kifejezést.
Száz és egynehány közmondás csakis az Istenről szól.
Példáúl: Ha Isten nem segít, ne fohászkodjál a szentekhez. – Látja az Isten a mennyországból, kinek mire van szüksége. – Hasztalan az ember iparkodása, ha nem járúl hozzá Isten áldása. – Kinek Isten a barátja, annak a szentjei is azok. – Bajban Istenhez, baj után Istentől. – Isten nélkül a küszöbig sem. – Látja Isten a magasból a szükséget. – Továbbá: Az Istenbe vetett hit: az emberiség fenntartója; a családi élet talpköve: a tiszta erkölcs.
