Népköltés.
Népköltés.
De nemcsak a bácskai férfiaknak, hanem a nőknek is nagyon eleven érzékük van az ének és költészet iránt. Ajkaikon a népdalok egész kincstára él. Dallal teszik maguknak a napi munka terhét is könnyebbé.
A ki szép nyári, holdvilágos estéken halad végig Bácsvármegye valamelyik falujának utczáján, a házakból egy-egy dal hangzik feléje. Egyszerű, víg, néha mélbús a dal, melyet szerb leányok énekelnek. E dalokban az idilli vonások üdék, egyszerűek és megkapók. Epigrammatikus villanatuk igen ügyesen pattan elő.
369Figyeljük csak meg ezt a románczot, mely nem is épen a legkiválóbbak közűl való:
Három leány dinnyét vetett s hogy megérett, valamelyik pákosz legény ellopta. A leányok elfogják s törvényt tartanak fölötte. Az egyik javasolja: „Messük fel a torkát!” – „Nem vagyok én bárány, hogy levágjatok” – feleli hetykén a legény. – „Tűzbe vessük,” – mondja a második. – „Nem érek én aranyat,” (mert csak ezt szokták a tűzbe dobni) védekezik a legény. A harmadik, a szép Milka, fára akarja akasztani. – „Igen, igen,” – feleli az ifjú: „Akasszatok a leggonoszabb fára, gonosz fára, Milka szép nyakára.”
