Szüret.
Szüret.
A szüret (bérba) átalakulási ünnep, melyet a szerbek azért neveznek így, mert az édes szőlő tüzes itallá változik. A szüret a szerblakta vidékeken mindíg kedélyesen, vígan folyik, víg dalok kíséretében szedik a szőlőt, kicsomaszolják, hordóba szűrik és e mellett lakomáznak. Majd minden szőlőben szólnak a víg szüreti dalok: Szedjük azt a vörös dinkát, – A dús nedvü szép kadarkát, – Hadd teljék a puttonyunk, – Ki elsőűl végzi rendjét, – És felönti telt edényét, – Annak csókot is adunk. – A csöbrösök bodor pipafüst között czipelik a megtelt csöbröket. Szól a duda, szól az ének, közbe-közbe durran a puska, száz torok rivalgásától kísérve.
Ha az est félbeszakítja a munkát, mindenfelé tüzet gyújtanak tavalyi rőzsékből, tűzijátékkal mulattatják a szüretelőket. Folyik a dáridó. A szedők szüreti dalokat zengenek: – Rajta fiuk, hadd ürűljön a pohár! – A pohárral a jókedv is sorra jár! – Duda szóljon a javából, tánczra fel, – A jó kedv bor, táncz, zene közt ünnepel. – Öljük el ma gondjainkat a tánczba, – Járja ki-ki örömébe, bújába. – Ha a tánczban elfárad majd a kedvünk, – Egy szép dalt, hej! a javából elzengünk. – Éljen a bor, a szerb ének, a szerb táncz. – E lelkünket összetartó rózsaláncz!
