Viselet.
Viselet.
A szerbek ruházata az egyes vidékek s a különféle néposztályok szerint különbözik egymástól. Nyáron a férfiak rendesen csak bő vászongatyát és inget viselnek, melyet öv szorít a derékhoz. Az ingre sötétkék vagy fekete posztómellényt és az időjárás szerint ujjast (dolama) vagy ködmönt öltenek. Az ujjas sötétkék vagy fekete posztóból készűl. Fejükön kisebb-nagyobb karimájú kalapot vagy bőrsipkát, lábukon bocskort, vagy hosszúszárú csizmát viselnek. Felső öltönyük a báránybőrből készűlt suba vagy bunda, melyet gyakran – különösen 371esőben és a szegényeknél más időben is – a fehér abaposztóból készűlt szűr helyettesít, melynek négyszögletű gallérja veres vagy kék posztóval van beszegve. A módosabb gazdák többnyire sötétkék vagy feketeszínű posztóruhát viselnek, mely ezüstgombos dolmányból, ezüstgombos mellényből, szűk nadrágból áll, mely a csizma szárába nyúlik be. A dolmány rendesen a csípőig ér. Hasonló dolmányt bőrből is készítenek, vagy a posztót báránybőrrel bélelik és prémezik.
Bács-Bodrog vármegyei népviselet.
Magyarok, németek, szerbek. Színes műlap. Heyer Artur festménye.
A nők öltözete néhány évtized óta sokat változott. Mai nap már a vászoncselédek is nagyon kapnak azon, a mi divatos. A nők ruházata most már pazarúl ékes s általában a nők fényűzésre hajlók. A ruha szabása, varrása, ékítése és sujtásozása csinos, díszes. A színek néha rikítók, de a színek összhangzásba hozatala és a díszítés jóízlésről tanúskodik. Aranyhímzéssel gazdagon ékített fehér ing, öv és díszes rojtokkal szegett kötény (pregacsa, keczelya) az egyszerű és leggyakoribb öltözet; a virággal és gyöngyökkel ékített fejdísz az öltözet kiegészítő része. A nyakék fényes és gazdag; csupa aranyból, nagyobb és kisebb aranypénzekből és gyöngyökből áll.
Hajukat a leányok símára fésűlve, kontyba kötik. A fiatal asszonyok ünnepnapon aranycsipkékből, vagy díszes aranyszövetből készített fejkötőt (ubradács, párta) tesznek fel. Hétköznap, ha a házból kimennek, gyakran meg csak lencsés kendővel kötik be fejöket, de vasárnap fekete vagy tarka, értékes nagy kendőben s újabb időben selyemruhában jelennek meg.
Általában nemcsak a városokban, hanem faluhelyen is a leányok és az asszonyok az úri nők divatos öltözékét szeretik utánozni. Ma már sok helyen vattás szoknyát, selyemkendőt és selyemruhát viselnek, s harisnyát és topánkát.
Díszes szerb öltözetet már csak ritka ünnepi alkalommal lehet látni a városokban. Annak alkotórészei: apró kis fejkötő, aranyos csipkéből, vagy aranyos, ezüstös, hímes szövetből, gazdag hímzetű, hosszú, hátúl lelógó fátyol, a mellett csak félig eltakaró vállfűző, mely elűl gyöngyfűzérrel van gazdagon megrakva; deréköv gyöngyből, vagy aranyos szövetből, finom csipkéből való ingujj, mely aranyos szalaggal vagy gyöngyfűzérrel van lekötve; végre fehér csipkéből vagy aranyos hímzetű fekete kelméből való kis kötényke s gazdagon ékesített selyemczipő.
A szerb nő szeret feltűnni szépségével, sok szép ruhájával. Ebből erkölcsi s anyagi sűlyedés származik a szerb népnél, mely, hogy leányai fényűzésének eleget tehessen, néha ingóságaitól és ekéitől válik meg, a mi legtöbbször végső romlását is okozza egy-egy családnak. Szerencséjük azonban, hogy e fényűzést csak férjhez menő leányaiknál gyakorolják. A férjezettek már takarékosabbak.
