Betelepülések. Újabb települők.
Betelepülések. Újabb települők.
A bunyeváczság egyik történetírója azt hiszi, hogy e nép már a XVI. században a török hadakkal, részben pedig apró rajokban, mint török jobbágy jött e vidékre. A vele foglalkozó írók nagyobb része azt vallja, hogy a bunyevácz és sokacz nép a török hódítás vége felé, nevezetesen a XVII. sz. folyamán költözött át. A bécsi udvari haditanács levéltárában levő adatok szerint Markovics és Vidákovics nevű vezéreik 1687-ben, tehát Buda visszafoglalása után, arra kérték Miksa bajor választófejedelmet, császári fővezért, a ki az időben a megye felszabadításával lévén elfoglalva, Szireg mellett táborozott, hogy mintegy 5000 főnyi seregükkel és hozzátartozóikkal török területről a Bácskába áttelepűlhessenek s a törököktől már visszafoglalt városokban: Szegeden, Szuboticzán (Szabadkán), Baján, Bácsban stb. helyőrségi szolgálatot teljesíthessenek. Ezek 18 ferenczrendi vezetése alatt menekűltek el otthonukból, valószínűleg a császári fegyverek szerencséjének hírére. Miksa 1687 júl. 9-én kelt levelében a bécsi udvari haditanács pártfogásába ajánlotta kérelmüket, a mely Caraffa kedvező véleménye alapján az engedélyt megadta. A bunyeváczokat erre Bács, Baja, Szabadka, Zombor és Szeged városokba helyőrségi szolgálatra beosztották. Szabadkán a nevezett év deczemberében már rendes keresztelési anyakönyv vezetését kezdik meg. Az odavalók Rákóczi szabadságharcza idején Szegedre és Péterváradra vonúlnak, a honnan hét év múlva visszatérnek s részben Zomborban telepszenek meg, ez utóbbi városban azért, mert a vármegye székhelyét Bajáról oda tették át. Belgrádnak 1717-ben Savoyai Jenő herczegtől történt bevétele után szintén tömegesen telepednek le szerbek és bunyeváczok az ország déli részein. A két nép együtt katonáskodott a határőrvidéken, de nem a legjobb egyetértésben. Szabadkán 1743-ban a határőrvidéki szervezetet végkép megszüntetik a bunyeváczok utánjárására. A szerbek elköltöznek a városból, a melyet a kir. privilégium kizárólag a róm. kath. lakosságnak adott át. Ez időtől kezdve vezérszerepét 396e városban mindmáig megtartotta. Már az első települők közűl is jutott Bajára és Zomborba is. A második raj megérkezésekor már volt bunyevácz lakossága Bácsalmásnak, Bajmoknak, Bajsának (magyarral és tóttal együtt), Csantavérnek (magyarral). A bácskai bunyeváczság második középpontján, Baján, a canonica visitatio szerint, 1731-ben a két templom közűl az egyik a dalmatáké, a másik a magyaroké és tótoké. Fiókközségében, Felsőszentivánon, ugyanakkor 25 bunyevácz család lakott; Gara lakossága ugyancsak 1731-ben kizárólag bunyevácz s németsége csak a XIX. század elején kezdett tért foglalni. Csávolynak 1740-ben szintén tiszta bunyevácz lakossága van; Nemesmiliticset és Csonoplyát egy 1750-iki adat hasonlóképen bunyevácz községnek mondja.
