Díván.
Díván.
Egy másik mulatságuk a díván, a melyet, Iványi szerint, erkölcstelen iránya miatt a szabadkai városi hatóság már 1745-ben eltiltott. A tilalom ellenére azonban máig megmaradt. A „díván” török eredetű szó és „beszélgetést” jelent. Szorosabb értelmében a díván a felnőtt leányok gyűlőhelye, a hol egy öregebb anyóka (nana) felügyelete mellett a legények látogatását fogadják. Esténként szoktak összejönni, de mulatozásuk zene és táncz mellett a késő éjjeli órákba is belenyúlik. Ezeken a szülői ellenőrzés nélküli összejöveteleken történnek a szerelmi vallomások; de sokszor duhajkodás, verekedés színhelyei a dívánok. A legény, a ki valamely díván látogatására megy, köteles magával zenét vinni. Ugyancsak zenével szokták magukat a legények dívánról-dívánra kísértetni. Baján már csak a szűkebb szomszédság gyűlik össze dívánra, a szokás általában kisszerűbb. A mód sincs meg hozzá olyan mértékben, mint a gazdag Szabadkán.
A kóló-kon főleg a dívánokat rendező leányok szokták visszaadni látogatásaikat a legényeknek. A „kóló” szónak tágabb értelemben vett jelentése „kör” s tánczuknak is kóló a neve; mindamellett szorosabb értelemben azt a helyet (kocsmát, parasztház udvarát, kocsmai termet) jelenti, a hol a két nem fiatalja vasár- és ünnepnapok délutánjain össze szokott jönni. Leányok, menyecskék, legények összefogott kézzel körbe állanak s duda vagy tambura hangjára körben forogva, egész testüket rengetik, de lábukat alig emelik fel a földről.
